Századok – 1886

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - II. közl. 109

136 KOMÁROM Y ANDRÁS. korántsem a korra, de az egyénre vallanak, ezt jellemzik és sem a jelen sem a jövő világnézlet nem mentegetheti azokat. Egyetlen magyar költő, ki a vérpadon végezte he életét. És minő élet volt ez ! Ha volt valaha ellentét költő és egyén között, Listi László megdöbbentő példáját nyújtja ennek. Irodalmi munkáit emelkedett erkölcsi érzés, mély vallásosság lengi át, cselekedetei egy szörnyetegre vallanak. Amott istenéhez emelkedik, itt megtagadja alkotóját. A hívő félelme a keresztény bűntudata, a honfi fájdalma nemzete sorsán, hogy férnek össze a gyilkosság, a méregkeverés sötét bűneivel ? Pedig hát nála mégis összefértek s önkénytelenül eszünkbejutnak e helyen Baconnak Macaulay által idézett szavai, hogy vannak emberek, kik »scientia tanquam angeli alati, cupiditatibus vero serpentes, qui humi reptant.« »A különbség — mondja tovább Macaulay — a fentszárnyaló angyal s a csúszó kígyó között, csak jelképe vala annak a különbségnek, mely Bacon a bölcselő s Bacon a koronaügyvéd között volt.« ') Lehetetlen nem éreznünk e szavak mély igazságát, ha Listire gondolunk s valóban Macaulay Lord Baconról írott remek tanúlmányában, kitűnő magyarázattal szolgál arra nézve, mint párosúlhatnak egy ember jellemében nemes nagyra törő indúlatok, aljas vágyak, gonosz szenvedélyekkel. De legkevésbé sincs szándékunkban párhuzamot vonni e két ember között, mert ha megvetéssel fordúlunk is el Bacon magán életétől, a csodálattal határos tisztelettel hajlunk meg a nagy bölcselő előtt, kinek az emberiség oly sokat köszönhet, mig ellenben Listinek költői munkássága, írói érdeme mily végtelen parányinak tűnik föl, szemben bűneinek halmazával, magán életének aljasságával ! Tagadhatlanúl volt bizonyos rokonvonás alapjellemükben, jóllehet ez nyilvánúlásaiban roppant eltérést tüntet is elő. Híre futván pedig Magyarországon László lefejeztetésének, az érdeltek versenyre keltek egymással, hogy elkobzott javait a fiscustól magukhoz válthassák. Mint már említettük, Szenthe Bálint is ezek közé tartozott s magához váltogatván apródonként Listi adósságait, erőssen levelezett a pozsonyi kamarával, föl számítá, mily tetemes összegben van már neki a köpcsényi jószág különben is obligálva, hivatkozott érdemeire, s remélte, hogy a fiscus nem fog akadályokat gördíteni jogos kivánalma elé.2) J) Lord Bacon, írta Macaulay. ford. В. Г. Budapest, 1876. 2) Szentbe levelei Horváth Kissevith Györgyhöz, a pozsonyi kamara secretariusához. Előszámlálja részletesen kiadásait, melyek között több apróbb fizetések mellett, mint legnagyobb tétel a következő fordul