Századok – 1886
Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - II. közl. 109
126 KOMÁROMY ANDRÁS. nevelt sajátjai gyanánt, ámítva a világot, természetesen felesége beleegyezésével, bogy ezek tőle származtak volna. Mi czélból tette ezt, alább igyekezünk megfejteni ; e dologgal azonban, úgy látszik szorosan összefügg Ribstein Jánosné, Magdolna asszony vallomása, ámbár ennek részletei még bonyolúltabbá teszik a kérdést. Közöljük e vallomást egész terjedelmében, mert több tekintetben érdekes reánk nézve. »Tndgya azt bizonyosan — mondja nevezett tanú — hogy az mely terhes leányt Bécsbül aláhozatott Teisenréder által férfi ruhában, hat avagy hét hét után a gyermeke meg lőtt, de ő nem tudja hová tötte; azonban Listius László mondgya ezen fatensnek (kit ennek előtte magához esküttetett vala), im, úgymond, meg lött a gyermeke annak a leánynak s nem tudom hova tette, talám megölte. Immár nem merem elbocsátani, mert ha elmegyen Listius Jánosnéhoz, ott is minden dolgunk kitudódik, hanem nekem egyáltalljában csak meg kell ölnöm azt a leánt, mert megszabadúlván, ha egy kővárat adnának is neki, de elárúlna s kimondaná, hogy ö gyermekszülésért itt tartatott. Másnap bemenvén az fatens, mondja neki Listius László : no már megöltem az leánt, oda fel vagyon az házhéja alatt, eregy lásd meg, de az fatens nem akarván látni, fel sem ment az héjazat alá. Tudgya azt is bizonyosan, hogy más terhes leánt hozatott Bécsbül s azt szülése után 14 napig a várban tartóztatta, félvén azért Palatínus urunktól, hogy akkor az várban fel ne kerestesse azt a személyt, egy nagy kovács pöröllyel agyon ütötte egy éjszaka, kiküldvén az fatenst az bábával együtt a várból, minthogy a gyilkosságban nem akartak segéteni neki. Azt is tudgya, midőn agyon ütötte az leányt, az másikhoz vitte, azontúl Pálffi Miklós uram ő nsga jobbágya leányát is megölvén, hasonlóképen az héjazat alá vonta és ott egy veremben temetvén őket, hamuval és mésszel hintette be. Sőt egykor magával felhijván az fatenst az héjazat alá, egy imegben öltözvén, téglát hordatott az fátenssel és ugy rakta bé azon lyukat, mondván : ha mind az egész várat feljárnák is, ezt semmi úttal meg nem találnák. Hallotta azt is Listius Lászlótól, hogy az harmadik leánt Pálffi uram jobbágya leányát megfojtotta maga kezeivel.« Előadja továbbá a tanú, mint panaszolkodott neki több alkalommal Kecskés Eva asszony, hogy neki az urával »semmi dolga sincs« ; miként gyújtotta föl Listi Ulrik mészáros malmát, és lövöldözteté meg ökreit, s végre hogy hallotta azt is Lászlótól »hogy már elvégezte, s el is rendelte a mérget, miképpen kelljen Listius János uramot fiával együtt megétetni.« Ennyi gonoszság hallatára megborzad az ember, s valóban kételyei támadhatnak a felett, hogy ily elvetemült teremtés létezhetett-é a földön s egyénisége annál megdöbbentőleg hat reánk,
