Századok – 1886

Értekezések - DEMKÓ KÁLMÁN: A magyar-cseh confoederatio és a beszterczebányai országgyűlés 1620. - II. közl. 109

KÖPCSÉNYI GRÓF LISTI LÁSZLÓ. 127 mert alig tudjuk érteni, alig vagyunk képesek elfogadható okát találni vérfogyasztó bűneinek ! Első tekintetre úgy látszik, mintha irtózatos szenvedélylyel állnánk szemközt s Listi méltó társa volna, sőt ördögi cynismusával még fölül is múlná a világ mindazon szörnyeit, kik gyilkoltak, mert a halálhörgés vad élvezetet, a kiömlő vér látása pokoli gyönyört szerzett nekik. Majd felmerül előttünk egy másik lehetőség, mely bizonyos fokig szintén magán hordozza a valószínűség látszatát. László ugyanis, mint nagybátyja szerencsétlen hajlamainak örököse — kezdetben alchemiával foglalkozva, belemerült a természet-tudományokba, itt azonban nem az igazságot kereste. — Rögeszméje józan itélő képességét félrevezette, s a varázs-igék, a magicus könyvek, s mindannak tanulmányozása, mit valaha őrült emberek egy kivihetetlen eszme érdekéhen összeírtanak : élénken hatottak képzelőtehetségére, s nem lehetetlen, hogy titkos természet feletti erők után való törekvés vágyát olták kebelébe. Nem volt ritka eset a XYII-ik században, hogy a társadalom előkelőbb osztályaihoz tartozó egyének is, valósággal hittek az ördögben, és sok oly dolgot cselekedtek ennek következtében, melyeknek czélját józan eszünkkel nem vagyunk képesek felfogni. Listiről is határozottan állították, a mint fentebb előadtuk, hogy minden újhold csütörtökén kijár a Nicklsthali hegyre (valószínűleg olyan hírben állott ez is, mint a Gellért) »ördöngös circulusokat csinálni«, hét kereszt uton hét tál ételt ás el az ördög számára, misét mondat az akasztófa alatt *) s végre hogy varázslásssal is foglalkozik. Nem is említve azon csodás hatású olajat, melytől, lia az embereknek két újja körmét László ur bekente vele, egyik nagy kincset látott s másik, mint nemze tes Pellionisz Zsigmondné vallja »nagy ládát s a körül ördögöket, kit ember, kit eh képében«, — a következő eset is érdekes világot vet erre. Bizonyos Kelemen Mihály nevű ember, vasládácskát talált kertében, mit meghallván Listi, reá fogta, hogy pénzzel lett volna tele, s miután Kelemen tagadta, varázslás által kivánt megbizonyosodni a dolog felől. »Eléhozatta a templom kulcsát — beszéli Armbruszter János — Mosonyvármegyének helyettes alispánja — és az misemondó könyvet, s leírván Kelemen Mihály nevét egy czédulára, tette az szent János evangéliumának első részére. Akkor a kulcsnak pléhben járó végét tette az más valóban s erőssen összekötvén, a forgatóját vette egy felől maga ujjára, más felől penig fatens uram ujjára, ahhoz elmondván egynehány igét, J) Schacller András köpesényi polgár vallomása.