Századok – 1886

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Hagyományos ősmagyar emlékek régi nagy családaink kincstáraiban 1

RÉGI NACÍY CSALVDAINK KINCSTÁRAIBAN. 7 czi Ferencz 1692-beu a gyámság alól fölszabadúlváu, Kollonios bíbornoktól javai kézhez szolgáltatását követeié: ez, az 1688-ban lajstrom mellett átvett drágaköves, arany-ezüst mívekre, ritkaságokra és kincsekre nézve azt feleié, hogy »ő eme drágaságokat nagy részben pénzzé verette, s az ingatlanok jövedelmeivel egyetemben, kegyes alapítványokra fordította; nincsen kezénél egy árva fillér sem, tehát vissza semmit nem adhat.« *) E botrányos nyilatkozatra aztán az árvák, természetesen bepörölték a véii kapzsi főpapot, s a pert megnyervén, Kollonics végre kényszerült nekik visszaadni a családi kincsekuek még be nem olvasztatott, el nem prédált töredékeit.2) Közöttük volt e ezeknek a »Lehel-kürt« és a sárkányölő Báthory-buzogánv ? Nem tudjuk, — mert az átadás ha lajstrom mellett történt is : e lajstrom, legalább eddig még, elő nem került. Ha azonban e jelzett ősrégi ereklyék a visszaadott kincstöredékek között valának : akkor is elkallódtak, elpusztultak húsz év múlva, Lengyelországban, hová a kibujdosó fejedelem a szathmári békekötés előtt menekült és értékesebb ingóságait, valamint levéltára becsesebb részét is, magával vivé Munkácsról. Egy eset volna még föltehető ; az t. i., hogy Kollonics érsek, midőn a Rákóczi-kincseket 1688- 1692 közt elprédálta: az inkáid) csak régiségi és hagyományos történelmi érdekkel bíró »Lehel kürt«-jét a hű r. katholicus jászoknak ajándékozta légyen, kedveskedésül, — a uémet lovagrendnek való zálogba vettetésükért. Vagy később talán maga II. Rákóczi Ferencz ajándékozta azt nekik, hozzá tanúsított állhatatos hűségükért ? Mindenesetre érdekes kérdés : Vájjon a jász-herényi » Lehel-kürt « ugyanazonos-e azzal, mely az 1688-iki lajstrom szerint elekor a Rákóczi-ház ereklyetárában őriztetett ? Erre a jász levéltárak actái felelhetnének meg ; mert afféle közszájú hagyomány, hogy a jászkürt ősidőktől fogva a nemes jász-kún nemzetnél volt letéve, — a történelmi kritika előtt semmi értékkel nem bír. Ugyanis, még ha így volt volna is: ez korántsem zárná ki azt, hogy a »Lehel-kürtje« a XVI—XVII-ik század harczi viharai között, a török rablások elüli biztosabb megőrizés végett,— pl. Rákóczi Zsigmond a későbbi erdélyi feje*) L. Thaly : »Kákóezi ifjúsága,« I. kiad. 138. 1. 2) U. o. 139. 1.