Századok – 1886

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Hagyományos ősmagyar emlékek régi nagy családaink kincstáraiban 1

8 HAGYOMÁNYOS ŐSMAGYAR EMLÉKEK delem egri főkapitánysága idejében, — a hatalmas Rákóczi,чк kincstárába ne adathatott s juthatott légyen? Honnét aztán akár II. Rákóczi Ferencz, akár pedig Kollonics utján került vissza ősi helyére .lász-Berénybe, a török-tatár veszély immár elenyészvén. A két adat, a kétféle »Lehel-kürt'< ezen éppen nem valószinűtlen combinatió (igaz, hogy csak combinatió !) által szépen összeegyeztethető, azonossá egybeolvasztható volna. Ha pedig ennek valószínűsége a jász levéltárakbeli hiteles és egykorú följegyzések (s nem holmi kiczifrázott, tán újabb keletű hagyomány !) által netalán megdöntetnék : akkor előttünk áll az a bizonyosság, hogy régebben Lehel vezérének tartott két kiirt létezett, t. i. a jászberényi, ma is meglévő, és a Rákóczi-féle. Jól tudjuk, hogy külföldi múzeomokban, pl. a müncheniben, a jászkürthöz anyagra, alakra és faragványaira nézve nagyon hasonló ilyen régi lovagkürtök léteznek, melyeknek kora, díszítéseikről ítélve, a X — XII-ik századra tétetik. Tehát a mi »Lehel kürtünk« is mért ne származhatnék a X-ik századból ? S ha igen : akkor nincs benne semmi lehetetlenség, hogy Lehel vezéré ne volt légyen. Sokkal nehezebb kérdés a Bátor Opos buzogányának, s méginkább »Attila király paizsá«-nak hitelessége, miután a műdarabok teljesen elvesztek, s a régi traditióra, a tudomány mai színvonalán, nagyon keveset adhatunk. Lám, az Opos buzogányának valódiságát már II. Rákóczi Ferencz kétségbevonta. — A hg. Esterházyak fraknai kincstárában'számos régiségvan.későbbi, hamisított feliratokkal, melyek híres történelmi egyéniségekre vonatkoznak. Ámde e hamis felíratok betűi nagyon is ügyetlenül modernek s a múlt század végén és a jelen század elején élt hirhedett Literati Nemes Sámuel kezét gyaníttatják. A XVTI-ik században még nem fordúlnak elő hazánk főúri kincstáraiban efféle hamisított jelzések és czéltudatosan költött traditiók. Az egyes régi műdarabokhoz, fegyverekhez stb. fűződött hagyomány akkor még teljesen naiv volt, s a nemzedékről nemzedékre szállott és kegyelettel megőrzött jámbor hiedelemben gyökerezett. Es ez vala, ügyszólván az egyedüli alap ama zordon, harezos időkben, a melyen a régiségek iránti kegyelet, tisztelet, az azok fenntartására való törekvés, — legalább az ilyenek iránt fogékonyabbaknál, szelídebb lelkűletüeknél, — még némileg megvonúlhatott.