Századok – 1886

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Hagyományos ősmagyar emlékek régi nagy családaink kincstáraiban 1

6 HAGYOMÁNYOS ŐSMAGYAR EMLÉKEK A Rákóczi-ház régiség- és ritkaságtárának egy másik, igen nevezetes darabja a »Lehel kürtjei volt. A m. tud. Akadémia »Monumentá«-iban (Scriptores, XXIV. köt. 370 — 390. 11.) közzétettem ama lajstromot, melyben a Rákóczi-árváknak Munkács capitulatiója után Bécsbe szállíttatott bizonyos drágaságaik, ingó értékeik, újon kinevezett gyámjuk Kollonics Lipót cardinal, gr. Csáky István országbíró és a es. kir. Hofkriegsrath biztosának jelenlétében, ugyanott, 1688. aprfl 2-án összeíratnak és megbecsülteinek. E kincsek a Rákóczi-ház dús kincstárának csak kisebb részét képezék. A jelentékenyebb rész, — II. Eerencz fejedelem »Confessiói«-ban 3 millió forintnyi értéket említ, — Sáros-Patakon és Regéczen lévén a tárházakban elhelyezve : e váraknak a császáriak által lett elfoglaltatásakor, tehát még 168ő. őszszel, a németektől elkoboztatott, és az ártatlan árvák nagy kárával, egy soha be nem váltott elismervény mellett Bécsbe vagy a pénzverdékbe szállíttatott, s örökre oda lőu. Mennyi műérték és specialis magyar történelmi ritkaság, becses régiség pusztúlhatott el ezek között ! De térjünk vissza a Munkácsról 1688-ban Bécsbe vitt és ott lajstromozott Rákóczi-kincsekhez. Ezek között találtatott egy, mint látszik, elefánt-agyarból készült »régi, magyaros« kürt, olyan »vadászkürt forma,« melyről a hagyomány azt tartá, hogy »hajdanában Lehel vezéré vo7

t«. A bécsi » Schätzmeister «-ek a történelmi érdekkel és esetleges műbecscsel nem törődvén s csak a reális, elefántcsont és ezüst-értéket vévén, 18 frtra becsülték. A már közzétett eredeti latin jegyzékben a kürt ekkép említtetik : »Unum cornu, quasi venatorium, a Duce Hungarorum quondam Lehel vocato remansum, flór. 18.« Míg ugyané lajstromnak az orsz. levéltárban (kir. kamarai osztály. Xeo-Reg. fasc. 770. nro 58.) őrzött magyar és német nyelvű, egykorú másolati példányaiban így fordúl elő : »Egy régi, magyaros kiirt, Lehel herczegé, //. 18.« és illetőleg: »Ein alt-Hungarisch Jägerhorn, von Hungar. Herzog Lehel, jl. 18.« Ez a Bákóczi-féle »Lehel berezeg kürtje,« Bátor Opos regés buzogányával együtt, — csak úgy, mint a Széchy-féle »Attila kriály paizsa,« •— nem sok idő múlva ezután nyomtalanúl elveszett, elpusztult, a Rákóczi-ház egész kincstárával. Midőn az ifjú Ráké-