Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

74 TÖRTÉNETI CONGRESSUS. 74 hazai viszonyainkhoz, nem sokára kézikönyvben fogjuk bírni br. Nyáry Albert régóta várt munkájában, mely, mint egyes mutatványokból sejthető, a tudomány színvonalán fog állani. A történetíróra nézve azonban a heraldika, mint segédtudomány, felütő könyvei, czímer-lexiconai s repertóriumai által válik nélkülözhetetlenné ; e czélt iparkodtak előmozdítani Adámi, Marsoicsky és mások gyűjteményes munkáikkal, melyek bár csak kéziratban maradtak is, kutatók által sűrűn használtattak s használtatnak ma is. Mint felütő könyvnek a Nagy Iván által kiadott »Magyarország családjai«-nak nagy érdeme van abban, hogy ismeretessé tette sa nagy közönség által hozzáférhetővé a magyar heraldikai anyagot ; s ha a nagy műnek túlnyomólag genealogikus jellege nem engedte is meg a czímerekre bővebben való kiterjeszkedést : nélkülözhetetlen segédkönyve marad az mindig a történelemmel foglalkozóknak. Megyék, városok,községek czímereinek ismertetésére sokszor történt kisérlet; sok esetben azonban ezek az egyszerű rajz-közlésen kivűl nem tartalmaznak többet, és sok, füzetekben megindult vállalat heraldikai ismereteink nagy kárára csonkán maradt. Ilyen a Tagányi Károly által írt munka, mely alaposságra, a czímertani kútforrá sok beható ismeretére nézve a megelőzőket mind felülmúlta. Reméljük, nem fog befejezetlenül maradni az a nagy vállalat, melynek első füzete rövid időnek előtte látott napvilágot. A nürnbergi Bauer és Raspe czég már régóta foglalkozik azzal, hogy a XVII. századból eredő Siebmacher-féle nagy czímeres könyvet az új kutatások eredményeivel ismét közzé tegye. Országok szerint történik az új kiadás, s az eddigi fűzetek kezeskednek arról, hogy a mit csak eddig a széles alapon megejtett kutatásoknak felderíteni és constatálni sikerült, annak eredményei mind tekiutetbe vétettek. Csaknem utolsónak maradt a magyar nemességet tartalmazó rész, melynek szerkesztésére a kiadóknak sikerült hazánk legkiválóbb czímer-ismerőit, Nagy Ivánt és CsergheőGézát, megnyerniük. Fáradságos munkájoknak első füzete immár előttünk fekszik, s constatálhatjuk, hogy ez a hozzáfűzött várakozásokat kielégíté. Igaz, hogy a munka idegen földön, idegen nyelven jelenik meg, de a hazai legkiválóbb erőket foglalkoztatja, a mi ismereteinket gyarapítja, nekünk tesz nagy szolgálatot. A szerkesztők tekintetbe vették és felhasználták a heraldika összes forrásait, a czímeres-leveleket, a királyi könyveket, pecséteket, másodsorban az összes heraldikus emlékeket, feliratos köveket, síremlékeket, műtárgyakat stb., a mit csak kikutatniok sikerült ; csak ily módon tehették munkájokat lehetőleg teljessé, s az emlékek és források pontos idézésével, a czímerek szigorúan ellenőrzött rajzaival s heraldikus leírásával (úgynevezett blasonirozásával) azt valóságos