Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - IV. közl.

TÖRTÉNETI CONGRESSUS. 75 forrásmunkává, melyet mindaz, ki valaha a magyar családok czimereiről felvilágosításra szőrűi, nélkülözni aligha fog. A nagy munka húsz füzetre van tervezve ; s tekintve, hogy az első csak az A-val kezdődő családok közül 182-nek czímeréről ád pontos felvilágosítást 192 czímerrajzzal, bizton reméljük, hogy az legalább 7000-et fog tartalmazni nemesi családainkból. Valóságos »Corpus Armorum« lesz ez, mely megvalósította a régi óhajtást egy magyar czímertani repertórium kiadása ügyében, sőt a czimerek rajzait is adván, többet nyújt egyszerű repertóriumnál. Ha ehhez még hozzáveszszük a Tagányi Károly által összeállított s a Turulban közölt sorozatot, mely az országos levéltárban őrzött vagy följegyzett összes herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi oklevelek jegyzékét tartalmazza, a magyar és erdélyi udvari kanczelláriák felállítását megelőző időből (1690 előtt), s ezzel útmutatót ad az országnak levéltári anyagra nézve leggazdagabb kincses bányájába : el kell ismernünk, hogy heraldikai és némileg genealógiai tekintetben is óriási eredményt értünk el, mert meg van adva a mód, hogy régi nemességünk felől két alaposan készült segédkönyv által felvilágosítást szerezhetünk. A heraldikának társtudománya, a genealógia, sokban tisztázta az eddig zavaros fogalmakat hazai családaink eredetéről és leszármazásáról. Nagy Ivánnak alapvető munkája felölelte magában mindannak eredményét, a mit előtte szorgalmas kutatók, Lehoczky, Wagner, Fejérvári, Csergheő és sokan, kiderítettek ; de ezenfelül kiegészítette azt az újabb korban lendületet nyert levéltári kutatások, oklevélpublicatiok eredményeivel ; s valósággal ő nyújtott először tiszta képet a magyar nemesi családok múltjáról. A dolog természetében rejlik, hogy ez óriási munka teljessé nem lehetett ; s a magyar család-történelem hézagos lesz mindaddig, míg az országban egy levéltár is kikutatlanúl marad, s stemmatographiai adatai kiadatlanok. Az új kutatások nem hagyják e teret sem parlagon. S a Heraldikai és Genealógiai Társaság megadja a módot az új eredmények közzétételére. Miként a czímertanban visszament annak leghitelesebb forrásaira, a czínieres-levelekre, melyek Zsigmond korától II. Lajosig a specialis magyar heraldika alapjai ; s kiváló figyelmet szentelt ez armálisok közzétételére, mi eddig igen gyéren történt : úgy a genealógia terén is, annak legközvetlenebb forrásaiból, az oklevelekből, meríti eredményeit. Rövid fennállása alatt már is sikerűit több régi nemzetségnek (genusnak) és számos kiváló történelmi családunk leszármazását és múltját tisztába hoznia s érvényesítenie a levéltári kutatások által napfényre hozott genealógiai anyagot. A jelenleg szigorúan kritikai alapon űzött nemzetségtani irodalom halomra vetette a régi meséket, leszár-