Századok – 1885

I. Értekezések - SZ. S.: Bethlen Gábor ifjúságából

76 TÖRTÉNETI IRODALOM, Czokniaj et Sigismundo Possaj, — inprimis helyett intimis a helyes. Ugyanezen jegyzék 9-ik tétele egy »veres virágos dalmatikáról« emlékezik meg, az eredeti azonban az anyagot is megnevezi, a miből az készült t. i. »veres virágos bársony dalmatika« — s ennél fogva az ezen tételhez tett magyarázó jegyzetnek is módosúlnia kell. A 24-ik tétel egy oltár elé való szedei'jes vont aranynyal tarkázott bársonyról szól : itt kimaradt egy egész sor, t. i. kinek az szélin gyolcs vagyon. A 27-ik tételnél: »Item egy virágos fejér kamuka, kin gyöngyös kereszt vagyon« a hozzátett jegyzet a vagyon szót feleslegesnek declarálja. Miért? — A 31-ik i tételnél »Egy égszín kamuka kámzsa« is kimaradt két szó ; az eredeti jegyzék ugyanis még hozzáteszi : arany peremes. —Igaz, 1 hogy a szerző egy korábbi közleményből veszi át az egészet s így e hibákért nem felelős ; de tekintve azt a pontosságot, melylyel minden adatát citálja, e reá nézve nagyfontosságú jegyzék eredetijét a legkönnyebben hozzáférhető Forgách levéltárból összevethette volna a már közölttel. A másik, latinnyelvíí jegyzéket Knauz i közléséből veszi át. j A régi székesegyház sírjairól és sírköveiről szóló fejezet az alapító szent király nyugvóhelyének meghatározásával kezdődik, s azután sorban ismerteti és rajzban közli a kiásott sírkövek sorozatát. Ezek között első helyen az 1426-ban elhalt florenczi származású Scolari András püspök sírköve áll, mely a püspök czímerét (három, a paizsot rézsút balra szelő pólya) is fönntartotta. Thurzó Zsigmond püspök sírköve, ki 1512-ben balt meg, az előbbivel egyetemben az. egyetlen, de teljesen hiteles kútfő, mely e két püspök halálozási napjáról értesít. A felfedezett többi sírkő, Szűcs András pesti bíró (-["1554) sírköve kivételével, nem maradt meg épen, úgy hogy a lekopott feliratokból meg nem állapítható, ki nyugodott alattok. A szerző ebben a kötetben ad számot az 1509-ben elhalt Pruisz János váradi püspöknek sírkövéről, melyet munkája első kötetének megjelente óta volt alkalma Magyar-Hradischon megtekinteni. E sírkő (rajzát nem adja a szerző) tisztába hozza e püspök czímerének kérdését. Eddig ugyanis egy szárnyas lovast tartottak annak, mely hihetőleg római vésetű kő lehetett, minőt a középkorban gyakran használtak pecsétnyomó gyanánt. A sírkövön Pruisz czímere három nyíl. A szerző közli e síremlék feliratát, eredeti alakban s megoldásával. (A felírat végén : CYIYS. ANIMA. DEO. YIYAT. ZC. olvasható, ennek végét Vivat in coelis-nek oldotta meg a szerző ; pontosan, a felírat betűihez ragaszkodva azonban vivat etc. volna a megoldás.) Váradon magában s környékén a székesegyházon kívül még liúsz templomot sorol föl a szerző, a mi mutatja, hogy Várad