Századok – 1885

I. Értekezések - SZ. S.: Bethlen Gábor ifjúságából

77 TÖRTÉNETI IRODALOM, kicsinysége daczára (lakosainak számát a középkorban tízezerre tehetni), igen fontos és díszes hely volt; s ha e templomok terjedelemben és fényben messze a székesegyház mögött állottak is, de mindenesetre papjaik szaporították a művelt elemet s terjesztették a culturát. Ennek a kicsiny, de jelentőségre nézve nagyvárosnak középkori életét érdekesen vázolja a szerző. Várad nincs azon szerencsés helyzetben, hogy középkori számadás- és jegyzőkönyveiből lehetne e képet összeállítani ; itt a kutatónak analógiákat kell keresni más városokban. Igaz, hogy néha a Pozsony és Nagybánya példájára való hivatkozás (pl. az útczakövezetnél, éjjeli világításnál) csak puszta föltevés marad, az említett városok egészen más alapokon fejlődvén és más természetűek lévén, de nagyjában csakugyan lehet párhuzamot vonni köztük. A város legnagyobb ünnepét, az alapító szent király napját élénk phantasiával vázolja a szerző. »Talpon volt az egész város, úgymond, mikor egyszerre megszólaltak mind a húsz egyház harangjai és zúgásukba kürtök, tárogatók harsogása, dobok pergése s szent László népének öröméneke vegyült. Milyen napja, milyen ünnepe volt akkor Váradnak! A legegyszerűbb ember szíve is megtelt a jónak, a szépnek áhítatával ; a lelkek felmagasztosúltak, kiengesztelődve a múltak keserveivel, s megerősödve a jövő küzdelmeire.« Igen szép szavak ; de másrészt meg azt hiszszük, a czéhlevelek minden szép szava daczára, hogy ekkor volt a legnagyobb kelete a méhsörnek s egyéb vásári komédiáknak. A felsővidéki városok számadáskönyvei legalább erre tanítanak, hogy ilyen alkalmakkor fogyott el legtöbb pénz »pro cervisia« »pro vino« és »pro bibalibus.« Várad kereskedelmileg is igen fontos hely volt, ipara kifejlődött. Bártfa városa, mely a felvidéken gyolcs- és egyéb szövetekre nézve a legnagyobb kereskedelmi hely volt, rendes összeköttetésben állott Váraddal, mit az előbbi városnak számadás könyvei bizonyítanak. A váradi fejlett ipar mellett bizonyítanak czéhei, melyeknek szabályai részben a XV. századból maradtak reánk.J) De nemcsak mesteremberek a közönséges fajtából, hanem művészek, szobrászok, ötvösök neveivel is találkozunk; a mi mind mutatja, hogy Várad a középkorban a culturának nem alacsony fokán állott. Henszlmann Imrének szakszerű fejtegetései és mérései a régi székesegyházról, melyeket pontos alaprajz, egy felfedezett ^Ezeknek egyikében (139. 1. jegyzet) szerző az orto, ortorium pénzt dán pénznemnek magyarázza, holott az minálunk negyed forintot azaz huszonöt dénárt jelentett.