Századok – 1885

I. Értekezések - DEÁK FARKAS: Adatok a török-tatár rabok történetéhez - II. közl.

A TÖRÖK-TATÁR КАПОК TÖRTÉNETÉHEZ. 657 ben ismételve is a szegény rabok sorsát ; e helyen csak a Szemere Pálnéboz intézett levelet mutatjuk be x

) mint a mely a megkínoztatást legrészletesebben adja elő. A Szemere Pálné Putnoki Klárához intézett levél így hangzik : »Szolgálatom ajánlását Kdnek nem írhatom, mert attól az Isten eloszlatott, de az úristen Kdet sok esztendeig éltesse sok jókkal megáldja szívből kivánom, kedvesivei együtt. Vettem szegény nénémnek levelét, melyből értem Kd életét, azon szívem szerint örültem, mert meddig az Ketek életét hallom, addig bízom az megszabadúlásomhoz. Értettem az Kd hozzám megmutatott jóakaratját, jövendőbeli maga ajánlását, kiért Isten Kdet mind ebben az életben, mind az másikban megáldja. Magam állapotja, különb-különbféle sok nyomorúsága, kénaim felől sokat írhatnék, de csak az számossából írok kettőt vagy hármat. Elsőbben korbácsokkal, éheztetéssel, mezítlenségfjei sokat kénzottak, azután kezemet lábamat hátra összevonván az derekamra igen nagy követ kötvén felakasztottak, többig 3 vagy 4 óránál, úgy anyira, hogy holtelevenen vettek le. Az ágyékom kiszakadván az belem kijött. Azután két esztendővel meg úgy elvertek, hogy tomporámról az húst ollóval metélték le, avval nem elégedvén meg, egy villa nyelére ültettek, két azsag fát alol töttek, az lábamra igen nagy követ kötöttek, az két kezemet kétfelé vontatták, úgyannyira, hogy sem éltem sem haltam tizenkét hétig ; ezzel is meg nem elégedvén négy holnap múlva ujabban felakasztottak kezemnél lábamnál fogva, de az szenvedhető volt. Az szakállomat is egyszer kitépték meleg víz nélkül. Nem győzném én az én sok kénaimat Kdnek mind megírni, hanem édes asszonyom kérem Kdet mind az Kd fiával együtt, fenntartván igért jóakaratját ha kívántatik s megsanczolkatok, ne hagyjon ide vesznem, váltson ki, mert immár leszállott kétezer tallérra, az mint mások mondják egy ezeret is elvenne, mindazáltal igen hamis, csalárd tökéletlen ember, egy szava is igaz nincsen neki, mely miatt nem merek igérni. Azon is kérem Kdet, mint az Kd gyermekét, hogy lia az én erdősi jószágomhoz közelébb valót vetek váltságomra, pénzt olyan formán nem adnának, hogy életemig meghagyjanak benne, holtom után legyen övék. Adjon Kd mind annyit, a mennyi elégséges leszen, én Kdnek vallom és hagyom holtom után és az Kd édes gyermekinek, mert ha mi kevés jószágom vagyon azt menten kiadom az kezemből, vénségemben mivel tudjam magamat táplálni. Az én életemnek vége penig igen közel vagyon, mert hatvan esztendőt hamar elérem. Kd édes asszonyom én szómmal minden atyafiakat köszöntsön, kérje Kd ő keméket, x) Mind a hat levél közöltetni fog a Tört. Tár egyik közelebbi számában.