Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: Magyarország belállapota 1680. - II. közl.

MAGYARORSZÁG ВELÁLLАГOTA. 649 Pozsonyban, a Tisza két partján levő vármegyék részére, s végűi volt — ha némely rövid perek tárgyalására az alnádor küldetett ki — rendkívüli octava Kassán azon főurak számára, kiknek Pozsonyba alkalmatlan volt fölmenni. A rendes nyolezados törvényszék tagja volt először is az ország bárom legfőbb bírája : a nádor, az országbíró és a kanczellár, de ez egyházi levén, helyette ő felsége képében a személynők. Ez időben a judex curiae szintén korlátoltabb jogkörrel birt, mint utóbb. Egyedül ő az, kinek székhelyére törvényeink már ekkor azt a kissé tágkörű határozatot tartalmazzák, hogy az igazságszolgáltatás érdekében vagy Eelső-Magyarországban lakjék, vagy legalább viceje legyen odavaló birtokos. ') Mert mint a nádornak volt viceje — alnádor — úgy neki is volt; volt továbbá egy-egy itélő-mesterük, ellenben a személynöknek két itélőmestere volt, de nem volt viceje. Mikor a kir. helytartó egyházi személy volt, neki is volt itélőmestere. Az itt említettek mindnyájan tartoztak jelen lenni az octavákon. Az alaki jog, az eljárás, épen úgy mint az anyagi, a régi törvényeken, Yerbőczy hármas könyvén s a szokáson alapúit. A büntetőjog terén a »czégéres vétkek,« gyilkosság, gyújtogatás, lopás, paráznaság, stb. körüli eljárásban igen nagy eltérések mutatkoznak, mert megyék és városok önállóan alkothatták idevágó statútumaikat. A Praxis Criminales osztrák büntető-törvénykönyv a szomszédból elhatott hozzánk is s városaink büutető joga ehhez s a még régibb német birodalmi büntető joghoz alkalmazkodott, Régi bűnügyi praxisunkat minden barbár szigora mellett sok józan, humánus vonás jellemezte. Bármi kegyetlenül fenyítette példáúl a lopást, azt mégis büntetlenül hagyta, a ki akkor lopott kenyeret, midőn maga, neje vagy gyermekei éheztek. Ha valaki gyilkosság vagy emberölés miatt vád alatt állt, az Ítélet meghozatala előtt a bíró háromszor figyelmeztette a vádlót (a megölt nejét vagy gyermekeit), ne kívánja vádlott halálát, mert ezzel nem támad fel a megölt. A tortura alkalmazásában is sokkal emberségesebb, mérsékeltebb volt, mint a többi akkori művelt állam s csak e mérséklet okozta, hogy e század évlapjait nem !) 1655. XXIII. tcz. 43*