Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - II. közl.

622 TÁRCZA. IRODALMI SZEMLE. — A »MONUMENTA УАТ1СДХ«-Ь01 egy újabb kötet fekszik előttünk, mely Gentilis bibornok magyarországi követségének irományait (1307 — 1311) foglalja magában. 80 ívre terjedő vastag kötet, mely hazánk tör­ténetének egyik legválságosabb és legfontosabb szakára vet egészen új világot. A történeti bevezetést egy, az e kötetben foglalt adatok alapján Pór Antal készítette s latinra Rosti Kálmán fordította le. Egy második bevezetést, mely a kötetet okírattani szempontból méltányolja, Dr. Fejér­pataky László írt. Négy kitűnő facsimile van hozzá mellékelve, a négy legfontosabb okmánynak sikerült hasonmása. A kiállítás is ép oly fényes, mint a megelőző köteté, melyhez méltóan csatlakozik. A legközelebbről megjelenő kötet a pápai tizedlajstromokat tartalmazza a XIII. sz. végé­ről s a XIII. sz. elejéről, mely Magyarország e korbeli geographiájának s statistieájának megbecsülhetetlen forrása lesz ; ezt fogja követni Buon­visi bibornok lG86-iki levelezése, melyből annak idejében Fraknói Vil­mos tagtársunk tett a »Neinzot«-ben jelentést. — SZÉCHENYI BÉI.A gróf egy fényesen kiállított vaskos 4-rét kötetben sajtó alá adta »Széchenyi-gyász« czím alatt azon részvét­nyilatkozatokat, melyeket a »legnagyobb magyar« gyászos elhányta alkalmából egyesek úgy, mint társúlatok a gyászoló családhoz intéztek. Százakra megy ezen részvétnyilatkozatok száma, mind megannyi tanú­bizonysága ama szeretetnek, ragaszkodásnak, mclylyel a magyar nemzet fiai egyik legnagyobbikának ravatalánál a kegyelet, a hála s az elismerés adóját leróni sietett. Becses ereklyéi a fájdalmas közelmúltnak. Intők a jövőre, hogy egyesült erővel törjünk a czél felé, megvalósítni ama szent­igét, mely gróf Széchenyi István ajkáról legelső hangzott el: »Magyar­ország nem volt, hanem lesz«, s állandó kegyeletes emléke marad azon rendkívüli hatásnak, melyet Széchenyi halálának megdöbbentő híre országszerte okozott. — MILY FONTOS SZEREPET játsztak a megyék még nem régen is a magjar nemzetnek az alkotmányért viselt küzdelmeiben — általánosan ismeretes. A 48 — 49-iki függetlenségi harcz világos bizonyítéka a magyar nemzet életerejének. Mikor körül rajzotta hazánkat az ellenség, s mint sáska had elözönlötte kelettől nyugatig, a nemzet egy emberként lépett sorompóba megvédeni azt, miért oly sok századon keresztül folyt a vér : hazát és nemzetet. A mozgalom, melyet a bécsi márcziusi események elő­idéztek Pesten, futó tűzként terjedett az országban szerte szét. A megyék harezra szervezkedtek Az előttünk fekvő munka lleyyesi Mái-toulól »Biharvármegye 1848 — 49-ben« egy magasztos cpisodját tünteti fel annak az egyenetlen hareznak, melyben a mindenkitől magára hagyott nemzet elbukott, hogy kinos 18 év után új életre keljen. Hazánk legna­gyobb megyéje, Biharmegye a küzdelemben megfelelt kötelességének. E

Next

/
Oldalképek
Tartalom