Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - II. közl.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 619 Thököly a felvidékre indúlt seregével, s megkezdte a harczot a császáriakkal. A németpárti városokat egymásután fölverte, az ellenszegülőket felgyújtatta. Majd nyilt csatába bocsátkozott a császári seregekkel. A nov. 3-iki szikszói ütközet a németek nagy vereségével végződött. A bújdosók Gyöngyös tájékán összetalálkoznak Strassoldóval ; ez kerüli a csatát, s tizennyolcz századnyi seregével visszavonúl. Az udvar jónak látja újabb sereget indítni útnak a felső-magyarországi császári haderő növelésére. Wesselényi a hadjárat alatt a Tisza mentén tanyázott. Csodálkozással látta, hogy senki sem törődik vele. Ugy vette észre, nem tartják többé veszedelmes ellenfélnek. Ez nem nagy vigasztalás volt reá nézve, de hát bele kellett nyugodni. A váradi pasától sikerült szállást eszközölni ki maga és emberei számára. Ide bevette magát, s nyugalomban tölté az őszt, míg bajtársai a felvidéken véres harczokat vívtak a közös eszményképért. De a beköszöntő tél kizavarta békés nyugalmából. Emberei a föld népével folytonos súrlódásban állottak, s ez folyvást igerültségben tartá a pasát, ki végre a féktelenségek miatt haragra gyúlva, deczember közepén, télvíz idején, megvonta tőle a szállásengedélyt. Wesselényi a legkellemetlenebb időszakban kiűzatve biztos szállásából, hajléktalanúl bolyongott a környéken ; a törökök folyton sarkában voltak, szemmel tartva őt, nehogy valahol megállapodjék ; a pórnép is ellene fordúlt, s a hol lehetett érezteté haragját a rakonczátlan katonákkal. Ily kellemes helyzetben várta a karácsonyi szent ünnepek közeledtét. Ekkor jön a hír, hogy Thököly a magyar hadakkal a tiszai részek felé közéig. A háború ugyanis a tél kezdetével félbe lett szakítva, s a hadakozó felek téli szállás után néztek. Thököly a maga hadait a Duna és Tisza közti területre óhajtá beszállásolni, de e terve megtört a budai pasa ellenzésén. A törökökkel való sok kellemetlenség után, miket leveleiből jól ismerünk, az erdélyi határ felé vette útját, hol biztos pihenő helyet vélt találni fáradt hadai számára. Jövetele valódi örömhír volt Wesselényire nézve, a ki minden oldalról ellenség által környezve, szabadítóját üdvözlé egykori ellenfelében. Azonnal értesíté, hogy találkozni óhajt vele. Thököly e szándékról tudomást véve, félre tesz minden apprehensiót ; a győztes nagylelkűségével fogadja a szándékot, s hogy a találkozás mielőbb véghez menjen, maga is fölkerekedik, s a Tiszán nagy bajjal átkelve, Mezőtúrra száll. Oda sietett most Wesselényi, s a találkozás 1680. jan. 3-án megtörtént közöttük. Ekkép az egykori vetélytársak ismét együtt voltak azon a területen, mely fél év előtt tanúja volt egymás ellen folytatott küzdelmeiknek. A helyzet azóta megváltozott. Thököly erősebben