Századok – 1885

I. Értekezések - DÉCSÉNYI GYULA: Thököly Imre és Wesselényi Pál mint vetélytársak - II. közl.

620 TÖRTÉNETI IRODALOM. 620 ült, mint valaha, a vezéri nyeregben. "Wesselényi Pál sem volt már a régi ellenzéki vezér. A csapások megtaníták őt, kibékülni végzetével. Mint józan gondolkozású férfi, megnyugodott abban, a min változtatni nem állott hatalmában. Az újév első napjaiban a két főember nem mint vetélytárs állott egymással szemben, hanem mint régi bajtársak, kik gyermekkoruk óta egy ügyet szolgáltak, egy eszméért lelkesültek. S mikor a bújdosó rendek jan. 8-án Szoboszlón gyűlést tartva, Thökölyt egyhangúlag fővezérökűl választották, hogy tizenhat havi tényleges vezérkedés után a közbizalom szavával szentesítsék vezérségét, e nagyfontosságú s lélekemelő jelenetnél Wesselényi Pál az elsők közt üdvözölte az ifjú vezért annak az ügynek élén, melynek ő annyi éveken át volt buzgó apostola, És ezzel vége szakadt a küzdelemnek, melyet a bújdosó rendek e két leghatalmasabb alakja vívott egymással a hatalomért, s mely egy kezdetén levő pályának első, egy másiknak végső fejezetét képezte. Wesselényi egyideig még részt vett Thököly oldalán a harezban, melyet a nemzet ősi alkotmánya visszavívásaért folytatott ; de a hosszú küzdelem kifárasztá őt. A harczi kedvet lankadtság. a tetterőt apathia váltá föl. Apa fly Mihály 1681-iki hadjárata után a visszatérő fejedelemmel ő is hazament, hasztalan iparkodtak bújdosó társai visszatartani, oda hagyta a hareztért, mely számára már nem teremhetett babérokat. 1681. okt. 28-ról van keltezve az írat, melyben a mezei hadaknak hozzá hü maradt része hűségesküje alóli feloldását kérve, búcsút vesz egykori vezérétől, hogy Thökölyhez csatlakozzék, s ennek zászlója alatt egyesülve, egyetértve, haladjanak nagy czéljuk felé. Wesselényi életének további részét otthon tölté, családja körében, melytől oly hosszú időn át tárták elszakítva a sors viharai. Az 1683-iki hadjárat alkalmával magányából még egyszer kizavarva, megjelenik a magyarországi harezmezőn, de csak mint fejedelme kísérője. Aztán visszament, s a magyar haza földje, hajdani dicsőségének, diadalainak színhelye, nem látta őt többé fegyverrel kezében. Az ősi jószágain gazdálkodó erdélyi földesúrban, kit visszaemlékezés, köszvény és családi viszályok egyre komorabbá, zárkózottabbá tőnek, senki sem sejthette a volt kuruczgeneralist, a magyarországi elégületlenek egykori vezérét. Vetélytársa s utóda, Thököly Imre tovább haladt a hír, dicsőség útain. Az erdélyi befolyás bilincseit lerázva magáról, szabadon röpült a magasba. Fejedelemmé lőn, közel volt ahhoz, hogy fejére tegye a magyar szent koronát. De az ő csillagára is eljött a hanyatlás kora. Küzdelmeinek végeredménye : egy csöndes, igénytelen sir a távol keleten, az izmithi temetőben. Décsényi Gyula.