Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Érdekes válóper a XVIII. századból

KÜLÖNFÉLÉK. 607 különben is több ily esetet ismerünk, — bogy a vallásterjesztés sem korlátokat, sem batárokat nem ismert ez időben. Maria Tkerézia korának, a vallási s politikai megpubítás aerájának egyik kiváló tényezője báró Bajihay Antal (1717 — 1773), erdélyi római catbolicus püspök vala, az eszes piarista, a perfect udvari ember, a ki József császárnak is, trónörökös korában, a történeti tudományokból tanára volt. 1760-ban neveztetvén ki Erdély püspökévé, tudományos és politikai képzettségénél s finom modoránál fogva az alig 43 éves püspök korának legkiválóbb politikai factorává vált. Befolyása Erdély társadalmi s politikai életében mondhatni irányadó vala. Hol esze nem, kellemes modora — a pap-delicatesse — döntött s fogta meg az illetőket. Húsz •egynéhány levele (olvastam s gyönyörködtem is bennök) maradt fenn gróf Kornis Antalné, szül. gróf Petki Anna-Máriához, a máinem is fiatal, de még mindig szép, buzgó katholikához, a melyekben , de hallgatok, hisz a szerelmes, vagy azoknak lenni akaró leveleknek joguk van arra, hogy tisztelettel félretegyük. A hagyomány is, az adatok is a mellett szólanak, hogy az eszes, fiatal püspök Erdély főrendit hölgyeiben találta fel politikai czéljainak alkalmas eszközeit. ... Et hoc multum fecit et facit. A szegény báró Kemény Adám szerelmi habarodása is az ő korára esik. Kezének világos nyomait fedezhetjük fel a szerelmes férfiú tragoediájában. A meghasonlott házasfelek válóperüket 1752-ben megindítván, 1753—1754-ben úgy a hogy — a szentszéki bírák vétsége miatt »a causa nem termináltathatott« ez alkalommal, mint a Facti Species mondja —elválasztattak, jobban mondva majdnem elválasztottaknak tekinthették magukat. A feleknek azonban, s főleg báró Kemény Ádámnak, kiről feltehetni, hogy jogismerettel bíró ember volt, tudnia kellett, hogy a kanonjog szerint új házasságra lépni nincs joguk. De kedve, sőt erős akarata is volt az illicitus actióra. S a szerelmes ember akarata köztudat szerint korlátokat nem ismer. Az övé sem ismert. Képes volt mindenre, így történt, hogy a családi traditióinál fogva erősen protestáns főrend a vallásváltoztatásra, mint végmenedékre, mely czéljához segíti, nemcsak hogy gondolt, hanem szándékában a kolozsvári Torda-utcza egyik háza, a Jézus szerzete háza lakóinak — a kik, közbevetőleg mondva, mindenre figyelvén, mindent is tudtak, a mi Erdélyben s főleg aristokratiája körében történik — tanácsa meg is erősítette. Örültek a főrendü proselitának. Biztatták, meggyőzték a gyenge férfiút s ez menten convertált is. Az Erdélyben akkor nagy port felvert vallásváltoztatási eset az egyik félnek — meg volt róla győződve — teljes cselekvési szabadságot biztosított, a másik, az óvatosabb, a proselitismus terjesztését szemelőtt