Századok – 1885

I. Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: A „Kalandos” társúlatok

570 MAJLÁTH BÉLA. ki is beléphetett, nem mondható tisztán katonainak ; tekintve másrészt azt, hogy szabályzataikat 132H-ik évben, az esztergami érsek, a győri, nyitrai, pécsi, a váczi, boznai, csanádi, egri, veszprémi püspökök, továbbá a szentmártoui apát s más szerzetek apátjai és praepostok erősítették meg ; azt bizonyítják előttem, hogy a társulat alapítói az egyházi rendhez tartoztak, de mert szabályaik szerint különösen a bevezetésben alakúlásuk egyik okáúl felhozzák azt, hogy az ország határa hitetlen pogányok szomszédságában van, ez által az ország kormányzata felforgattatik, szükséges tehát, hogy a király oly társaságnak örvendjen, mely által a királynak teste és élete a hütelenektől megvédelmez -tessék, mely által a szent korona és az ország hívei szaporodjanak. Ezek tehát politikai és honvédelmi czélzatok valának, menten az egyházi intelmektől ; ámde kötelező viselése az öltözéknek, mely világinak nem mondható, állván az fekete posztóból készült térdig érő gallérból — cappa — melyhez a csuklyának oda varrva kellett lenni, egyházi rendre mutat ; az alapszabályokban felemlített azon körülmény, hogy: ha a társulat valamely tagja a várak osti'ománál elesik, vagy a sáncz-árokba bukik, a lóról leesik, egyik a másikat elhagyni ne merészelje, s a királyt mindenütt katonai módon követni tartoznak, ismét csak azt jelenti, hogy a »Szent György« vitézeinek egyénei lovas katonai kötelezettséggel bírtak. Kétségtelen azonban az is, hogy katonai működésük mellettt papi functiokat végeztek, minthogy társulati szabályuk szerint, meghalálozott társukért minden tag misét szolgáltatni köteleztetett s a társulat jólétéért minden hatod napon tiz miatyánkot, tiz üdvözletet imádkozni és a templomnak egy dénárt adni tartoztak. Kötelezve valának végre policzialis ténykedésre is, a mennyiben a szent kereszt fájának és a szentek reliquiájinak érintése által esküdtek arra, hogy ha a király és az ország ellen nyiltan vagy titokban, bármit beszélni hallanak, azt azonnal bejelentik. Ezen kalandos társúlat tagjainak kettős, katonai és egyházi minősége, politikai, honvédelmi és vallási czélzataik, a valóságot megközelítőleg feltételezni engedik, hogy azok az egyházi lovag-rendhez tartoztak, mint már előbb a templariusok, a hospitaliták, s a János-lovagok valának. Alapszabályuknak egyik nevezetes pontja az is, hogy a szokásos oklevelet — talán a felvételi oklevelet — literas cousvetas mindig magukkal hordozni tartoztak, s a ki azt magánál nem viselné, annyit fizetend, mint a mennyivel társai valamelyikénél nagyobb súlyú oklevél található, s ha azt egy hónap alatt sem tenné, a másik hónapban ismét annyit fizet. Igen érdekes saját hatóságuk szervezete is: e szerint bíróságuk egy laicus, egy clericus tagból állott, s ezek büntetés terhe alatt rögtön bírás-