Századok – 1885

I. Értekezések - MAJLÁTH BÉLA: A „Kalandos” társúlatok

A KALANDOS TÁRSÍT!,ATOK. 571 kodiii köteleztettek, s ki bírói tisztét nem végezé, az a társulatból kizáratott. Saját ügyökben, saját bíróságukon kivül felettök sem a király, sem más nem Ítélhetett, s ezen tény törvénykezési szempontból is felette érdekes, azért, mert alapszabályaik a királyjelenlétében, a király akaratából megerősíttettek és helybenhagyattak. A hét minden másodnapján közösen kellett étkezniök, az elmaradó a szegények részére egy dénár fizetéssel büntettetett. Az egyház, a haza, a király katonai védelme a társúlat alapszabályainak kimagasló pontjai. A társúlatba való belépést amenynyire megnehezíté az összhangzó szavazat, s még akkor is a királyi cancellariusuak tudtára volt adandó a befogadott tag neve, ki véglegesen csak úgy vétetett fel, ha a társúlat bíróságának a királyi cancellarius a felvett nevét visszaírta ; annyira könnyű volt a kilépés az első próba-év után, de ha az első év fordúlójakor a bennmaradásra óhaját kifejezé, onnan többé saját akaratából ki nem léphetett. Nem csekély jelentőséggel bírt azon pont is, mely a társúlat tagjainak elrendelé, hogy ha valamely társuk fogságba esik, ennek kiszabadításán mindenki közreműködni, s kiváltására egy márkát adni tartoztak. Azon körülmény, hogy ezen kalandosok tái-súlatába bárki is beléphetett, feltételezni engedi, hogy a szabályok megerősítése előtt a Szent György lovagok mint kalandosok működtek, minthogy az idézett 1326. évi megerősített alapszabály függelékében az is áll, hogy a Szent György lovagok társúlati tagjainak száma a 50-et túl nem haladhatja. A felemlítetteken kívül, a gyülekezések tartása, mise hallgatás, imádkozás, bőjtölés, büntetések kiszabása stb. más már akkor létezett kalandos társúlatokéival elméletileg megegyező volt. Még egy század sem forgott le a mulandóság kerekén a kalandos társúlatok alapítása óta, s már is láttuk, hogy az, működése szűk terét tágította s átcsapott a politikai és katonai ténykedésre, s épen betelendő vala a századik év, midőn 1347. évben egy oly kalandos társúlatra bukkanunk, melynek egyénei ellen irányúit részben a kalandosok első alakúlása, t. i. a szerzetes rend ellen, pedig a most említett évből fenmaradt néhány sorban emléke a Garam-Szent-Benedek rendi szerzetesek kalandos társúlatának, melynek habár szabályait közelebbről nem ismerjük, valószínű, hogy czélzata a vallásosság terjesztése volt. Egy okirat említi ugyanis, hogy Lepold trencsini comes és árvái castellanus, a Garam-Szent-Benedeki szerzetesek fraternitásának, minthogy azok a fraternitás imádságaiba nevét is felvették, évenként Fejér. Cod. Dipl. torn IX. val. I. pag. 554.