Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. BOROVSZKY SAMU: A longobárdok vándorlása - I. közl.

VÁNDORLÁSA. 509 Л longobárdok Jutland északi részeiről a Bardengau és részben a Loingo területére költözködtek. E térségen aztán több századot töltöttek ; itt maradtak mindaddig, míg újabb impulsus ismét át nem vetette őket az Elbén. S itt lakásuknak maradandó emlékei vannak. Ne feledjük, hogy az Elbe jobb partját a szászok lakták s ezek, bár hallgat róla minden történelmi emlék, a legszorosabb összeköttetésben állottak a bardengaubeliekkel, sőt már a negyedik század vége felé ez utóbbiak is fölvették a szász nevet. Történeti tény, hogy a szászok még a IV. század vége előtt számos rajt bocsátottak Angol- és Francziaország partjaira, s így nincs benne semmi különös, hogy, mikor a longobárdok kiköltözködtek az Elbe mellől, ennek balpartján, az északi Svevengau területén szászok voltak az urak. Bizonyít e mellett az is, hogy a longobárdok hadi szervezete ugyanaz, a mi az angolszászoké s Pál diakón gyakran von párhuzamot a longobárdok és angolszászok között. *) Ebből lehet aztán magyarázni azt. hogy a hardengaubeli szász intézmények a longobárdokéval annyi közös vonást tüntetnek föl. Hammerstein-Loxten a következő nyomokra mutat rá. A longobárdok egyszerűen bardoknak is nevezik magukat8

) és .lordanis a góthok történetében bardores néven említi őket; 4

) bárdok voltak a Bardengau lakói még a XII. században is. A longobárdok marpahisnak nevezték a marscalcust vagyis a lovak felvigyázóját. E szónak az utórésze pahis nem más. mint a Lüneburg és Hamburg vidékén ma is élő Bahs szó, mely mestert, felügyelőt jelent. Azon személynevek közül, melyeket Pál diakón a longobárdok Italiába vándorlásakor említ, majd mindet feltalálhatni a bardengaui szászoknál. Tato, Audoin, Alboin, Albsicinda, Waltliari, Droctulf, Ас/о, Aio, Vulfari,Warnefrid, Amalongus, Lupus, Tazo, Ursus, Bardo mind előfordúlnak a legrégibb bardengaui kolostorok, névszerint a lüneburgi Szt-Mihály kolostor X. és XI. századi sírfeliratain. Paulus Diaconusnál tizenegy -uJf- és -lapni (~lef) végződő személynevet talál szerzőnk s az említett kolostor necrologiuma tizenhetet tüntet fel ilyet. Nem hiányoznak a két első longobárd vezér Ybor és Ayo nevei sem a szász vidékeken ; amannak megfelelnek a Bern, Bor, Ypere, emennek az Agio, Aw, Ъло családnevek. A Gausi királyi nemzetségnév visszacseng a Paulus Diac. II. 23. Vestimenta vero eis (Langobardis) erant laxa et maxime linea, qualia Angli-Saxones habere soient. 2) Id. m. 58 — 65. 1. 3) Paul. Diac. III. 18. 4) De Getarum őrig. et, reb. gest. (ed. Muratori I.) 53.