Századok – 1885

I. Értekezések - BARABÁS SAMU: Babenbergi Harczos Fridrik (1230-1246.)

BABENBÉRRI IIARCZOS FRIDRIK. 495 Fridrik erélyes föllépése azonban bamar véget vetett a mozgalomnak. A kezökben fegyverrel elfogott lázadókat felakaszttatta. A megtérőknek kegyelmet adott, melyből a Kuenringeket sem zárta ki. Nem sokkal a honi lázadás leverése után, 1232-ben Fridrik lépett fel támadólag a bajor herczeg ellen. De támadása 1233. telén csúfos véget ért. Most jött a Yenczel elleni háború, melyet több szerencsével viselt az osztrák herczeg, míg betegsége visszavonúlni nem kényszeríté. Mialatt Fridrik a csehek ellen háborúzott, a magyarok az ő országa ellen intéztek támadást. Fickerből nagyjában így olvassuk. Állapodjunk meg itt egy kissé. Ugyanazon évben (1233.) a magyarok két hadjáratáról van emlékezet.1

) Az első Stiria szélein dühöngött. A második Mindszentek napja körül, Endre király személyes vezetése alatt Ausztriában, a Marchfelden folyt le. A »Continuatio Sancrucensis« ezen sorban mondja el az eseményeket, míg a klosterneuburgi évkönyvek megfordítva adják elő. Ficker amannak sorrendjét fogadja el, s úgy véli, hogy a Stiria elleni hadjárat a cseh háborúval egy időben, tehát keresztelő sz. János nyolczada után 2) (júl. közepe táján) történt. Ha valószínűnek fogadjuk el a szövetséget, mely II. Endre és a cseh király között fenállott, e föltevés nem volna hihetetlen, s annál inkább nem, mert miként a szövegből kitűnik,8) egyszerű badi kalandról van szó, melynek talán czélja lett volna, hogy Fridriket Csehország elleni szándékában megzavarja. De igen fontos ok szól e föltevés ellen. S ez Magyarország belállapota, hol ez időben a zavar általános volt, s hol a várszerkezetnek úgy szólván teljes felbomlása, maga után vonta kétségtelenül a királyi seregnek számban és erőben való hanyatlását is. Ily módon hiányzott egy olyan hadsereg, melylyel oly rövid időközben (júliustól -novemberig) kétszer lehetett volna támadást intézni egy külhatalom ellen, minthogy a nemesség az aranybullának 1231-iki pótléka értelmében, még zsold mellett sem volt külföldi hadjáratra köteles. A mondottak után talán helyesebb a klosterneuburgi évkönyvek sorrendjét fogadni el a két hadjárat megtörténtét illetőiit ki lázadás, melynek elfojtására a berezeg Kueuringi II. Henriket küldötte haza. !) Cont. Sancrucensis I. (M. Gr. Ser. IX. 628. 1.) és Cont. Claustroncoburgensis III. (u. o. 637. 1.) 2) »... post octavam Iohannis baptiste« — az idézett helyeken. 8) »Item, uiigari intraveruut fines Styrie. . . « Cont. Claustroneob, i. b.