Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - II. közl.

476 A NEMZETGAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ E harmadik és utolsó mémoiroban Wiesenhüten kifejti, hogy a magyar paraszt huszadrészét sem műveli annak a földnek, melynek megművelésére képes volna s napjait tétlenségben tölti a minek egyszerű oka az, hogy terményeit nem tudja eladni, mert benn az országban senkinek se kell. Ha azonban kilátása volna rá, hogy eladhatja, s földesura is adna neki valamivel többet a fölöslegből, legalább is tizszer annyit vetne, mint a mennyit most. De e ezélt csak több újítás által lehetne elérni, mire nézve javasolja : 1. Hogy ő felsége fogadjon el minden évben bizonyos mennyiségű búzát, megszabott áron s fogadja el az adónak terményekben való fizetését. Akkor a paraszt a kapott készpénzen fokozandja jólétét és ezáltal szaporodni fog a lakosok száma is, mert sokan vándorolnak majd be, ha tudják, hogy itt munkájuk jövedelmes leend. 2. Constatálja, hogy eddig is exportáltatott bizonyos mennyiségű magyar búza Trieszten át, de ez igen sok nehézséggel járt s a vállalat sikere csak akkor volt biztosítva, ha háborús idő volt, vagy pedig a földközi tenger országaiban nem volt termés. Ez pedig nagyon ingatag alap, a mire semmiféle komoly számítást nem lehet alapítani, azért úgy kell berendezkednünk, hogy mindenféle szemet termeszsziink a miket az illető országok szükségeinek, s adjuk olcsóbban mint a többi kereskedőhely pl. az Archipel, Sicilia, Barbaria és Dantzig. 3. Az út Trieszt felé helyreállítandó ; itt megjegyzi, hogy van egy memoireja arra nézve is, hogy miként volna ez út olcsóvá, biztossá és kényelmessé tehető. Azonfelül a királyné szerződnék egy társasággal, mely kötelezné magát, minden évben bizonyos mennyiségű búzát megszabott áron, a hajóra szállítva átvenni. Ennek a haszna pedig az volna, hogy az adó is felemeltethetnék egy millióval s legalább annyi pénz fog a külföldről is évenként bejönni. Wiesenhüten — mert neve a fentidézett akták valamenynyién így van írva — kétségkívül azonos személyiség b. Wiesenhüter Ferenczczel, a frankfurti bankárfiúval, ki a 40-es évek közepén jött át Frankfurtból Ausztriába mérhetetlen ambitióval, félig kiforrott tervekkel s erős akarattal számot tenni majdan az államférfiak között. Hogy tervei kiviteléhez igen eszélyes módon fogott, az kétségtelen ? Családi összeköttetéseket, hatalmas támaszt szerzendő katholikussá lett s elvette Bartensteinnak a mindenható államtitkárnak leányát s hogy az udvart, illetőleg a császárnét megnyerje, gyakran segíté ki, jelentékeny összegekkel a megszorúlt állampénztárt. Jutalma nem is maradt el. Rövid két év alatt az állami és katonai pénztárak főigazgatója, bányászati főfel-