Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - II. közl.

HAZÁNKBAN A MÚLT SZÁZADBAN. 475 bet tesz ki e'venként. Fölteszi, liogy ö Felsége pontosan van értesülve az okokról, melyek magyar alattvalóit arra bírták, hogy Bécstől elfordulva, csengő pénzükkel a fentemlített országokat keressék fel. *) 2. Könnyű volna őket visszahódítani egyetlen tariffaszabályzattal, melyet szívesen elkészít W., ha ő Felsége parancsolandja. 3. Minden árú, mit a magyarok Siléziában és Szászországban vesznek, Angliából, Francziaországból és Hollandból jő. Ha ő Felsége ráveszi a rendeket, hogy emeljék fel a vámot Magyarország minden, határán s reábírja a bécsi kereskedelmi bankot, hogy a külföldi árúktól, melyek Bécsen át mennek Magyarországba ne szedessen más illetéket, mint a vámot a magyar határon, akkor minden külföldi árú ismét Bécsnek venné útját. Ennek eredménye volna. a) Hogy a franczia, angol, szász és porosz királyok tartományai elvesztenék legfőbb jövedelmüket. b) Hogy a franczia, angol és holland kereskedők Bécsbe jönnének, a mi hasznára volna ugy az uraknak mint a népnek. c) Miután mind e három nép képes ugyanazon árúkat szállítani, az egyiket bölcs tárgyalások által engedményekre lehetne bírni a versenytől való féltében. Ez nagy hasznára volna Magyarországnak, mely Németalföld után a legalkalmasabb állam virágzó kereskedelemre. d) Ez megkönnyítené a létező s létesítendő osztrák gyárak dolgát, mert sok szász gyáros kereset nélkül maradván, kenyérkereset okáért Ausztriában fog telepedni s az osztrák gyárakban kaphat alkalmazást. e) Ez a porosz királyt is engedékenyebbé (plus traitable) teendi. f) Az északi hatalmak is engedményeket fognak tenni a kereskedelemben és hajózásban, mert ők is sok olyan árút képesek szállítani (?), mint Francziaország, Anglia és Holland, az esetben, ha e három nem tesz engedményeket. g), Ez intézkedés szorosabbra füzendi a viszonyt Ausztria, Magyarország és a külföld közt. /() Magyarországot, a szállítás könnyebbülése által a termelés fokozására bátorítandja, a kereskedésre és hajózásra serkenti s azon helyzetbe hozza, hogy a földadót fölemelje s könnyen fizesse. Végül megjegyzi, hogy jól tudja, miszerint a bécsi bank duzzogni fog, holott semmi oka sem lesz reá, mert az egész szász és sléz piaczot Bécsbe hódítja s fog duzzogni a magyar kamara is, pedig annak sem lesz oka reá, mert ha az ország némely határának vámjai csökkennek, vagy egészen megszűnnek is, a Bécs felőli határon ugyan olyan mérvben növekesznek. E brillians sophismával végződik a második emlékírat, melyet csak két évvel később; 1753. márcziusában követett a harmadik. *) Az emlékírat szövegéből ugy látszik mintha éppen a szerző nem tudná, mert éppenséggel nem tesz említést ez okokról.