Századok – 1885

I. Értekezések - SZEMERE ATTILA: A nemzetgazdaság történetéhez hazánkban a múlt században - II. közl.

474 A NEMZETGAZDASÁG TÖRTÉNETÉHEZ levonva is pontosan kiszámíttathassék, ahhoz hosszabb munka és számos tabella szükséges. Végűi constatálja, hogy az az egy millió forint nagyon szükséges volna az államnak, de van neki arra is egy terve, hogy miként volna az megszerezhető kereskedelmi űton. Másnap már Wiesenhüten kezei közt volt a királynő sajátkezű válasza, melyben többek közt a következőket mondja 1) »Ha olyan biztos volnék a millió felől, nem aggódnám nagyon a magyarok e veszteségein s követelésein, a más tartományok rovására úgy sem fogunk tenni soha semmit ; de mégis segíteni kell őket, ha többet akarunk húzni belőlük. Ma napság nemcsak hogy semmi kereskedésük nincs, de még eladni sem tudnak semmit. Honnan vehessék a pénzt : fizetni. De a mit levele végére tesz, hogy akadályozzuk meg őket, hogy Lipcsébe vagy Szászországba menjenek szükségleteikért ; hogy vonzzuk őket ide s itt találják meg azokat. De hogyan csináljuk ezt? Ha ön tudná, nagy örömet szerezne nekem, írásban értesítvén erről Koch által« Képzelhetui mily elragadtatással emlékszik meg Wiesenhütenünk e fejedelmi kegyről. Siet is a válaszszal s első mémoireja keltétől számítva két nap alatt már a királynő kezei közt van a második is nagyobb és kimerítőbb az előbbinél. A könynyebb áttekinthetés okából ezt is kivonatosan pontozatokra osztva közöljük. 1. Azt hiszi a mémoire írója, hogy ha ő Felsége a magyar rendekkel tárgyalásokba bocsátkoznék, czélt, érne. Bizonyos ugyanis, hogy a magyarok azelőtt Bécsben vettek minden árút, melyet most Sileziában és Szászországban vesznek készpénzen, a mi 1 millió forintnál jóval töbx) Érdekesnek tartjuk eredetiben is közölni e sorokat, hogy a francziáúl értök ne veszítsék el a gondolatok egyetlen árnyalatát sem. Si j'étois si sûre du million je ne seroîs pas trop inquiété sur ces pertes et demandes des Hongrois aux depens des autres pays on ne fera jamais rien mais il faut pourtant aider ceux-ci quand on veut tirer plus d'eux. Actuellement ils n'ont non seulement aucun commerce mais même aucun débit ; ou peuvent ils prendre l'argent pour payer ? Mais de que vous mettez à la fin de votre lettre à les empecher d'aller à Leipsig ou en Saxe pour leurs denrées, et tâcher de les attirer ici et de les leur faire faire trouver ici. Mais comment le faire ? Si vous le savez vous me ferez plaisir de me le faire savoir par écrit par Koch