Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÖRTÉNETI IRODÁT,ОМ. 449 tes« termeiben járkáltam s mély szomorúság fogott el, midőn a nagy Turenne földi maradványait egy elefánt s egy rinoczeros között megpillantottam, csak azért menekült meg a divatos vandalisms dühétől, hogy ide kerüljön ? »Vannak tények polgárok, melyek magokban véve csupán létezésök által lealjasitanak egy kormányt és megbecstelenítenek az idegenek előtt (pour depraver un gouvernement et le deshonorent aux yeux de l'étranger ?). Ilyen ez is, melyet bejelentettem. »Turenne, igaz, hogy egy király alatt élt, de ez századának volt tévedése s nem e hősnek hibája. Előítéletei ama koré voltak, melyben élt, de erényei sajátja valának. Az aljas helyzet, melybe porai jutottak, nem kisebbíti a dicsőség ama nagy örökségét, melyet magának szerzett s ez elhagyatottság gyalázatára van annak a kormánynak, mely azt eltűri. Melyik franczia ne tudná, hogy Turenne egyike volt a legnagyobb hadvezéreknek, s hogy nem volt kisebb a magánéletben, mint a harcztéreken. hogy bátorsága és szerénysége egyaránt báműlandó. »Nem kérem önöket, hogy megtiszteljék Turenne emlékét. Csak arra kérem, hogy dicsőségük nagyságát ne kisebbítsék azzal, hogy őt elfeledik. Azt se kérem, hogy a Pantheonba helyezzék ; egész Európa nyújtotta neki a halhatatlanság pálmáját; de önöknek áll jogában a Directoriumot felkérni, hogy gondoskodjék illendőbb helyről a nagy Turenne hamvai számára.« Természetes, hogy az indítványt elfogadták, de csak 1799-ben hajtották végre. Lenoir Sándor festő kormány-engedélylyel némi régi emlékeket gyűjtött össze az Augustinusok zárdájába s a directorium azt rendelte, hogy ide szállítsák Turenne hamvait. De pénz az ünnepélyes átszállításra nem volt, tehát Lenoir egy este 8 órakor szállította át, nyugtát állítván ki a test átvételéről. Egy évvel utóbb 1800. szept. 22-én sokkal fényesebb szertartások közt helyezték el a dicső hamvakat az Invalidusok templomába, liol most is nyugosznak. A belügyminister Bonaparte Luczián és a liadügyminister Carnot mentek a Lenoir szerény muzeumába s kellő formák és szónoklatok mellett vették át a hamvakat s szállították mostani helyére ; Bouillon berezeg a meglévő rajzok után újból elkészíttette azt a síremléket, mely a Saint-Denis-ben fedte hamvait s melyet a nép összetört volt. Peyre szobrász gyorsan s most is láthatólag igen szépen készítette el a mausoleumot; s a behelyezésnél mind Carnot, mind Bonaparte J) A test egy iiveg-fedéllel ellátott fa-koporsóban volt a annyira ép, bogy egykorú érmei és képei után az első pillanatra akárki megismerhette. SZÁZADOK 1885. V. FÜZET. 29