Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

446 TÖRTÉNETI IRODALOM. 430 Turenne Montecuculi és Caprarával állott szemközt. Turenne-nek az volt czélja, hogy Montecuculit Straszburgtól és a Rajnától eltávolítsa s visszakényszerítse Németország belsejébe. Csatához készültek és Salzbach körül rendezkedtek és Saint-Hilairnek mondja, hogy : menjen, nézzen szét s keressen jó helyet a tüzérségnek s ha atyja jön, egyenesen vezesse oda. Mindenfelé megtette rendeléseit, kiosztogatta parancsait s így szólt Roye-hoz : »Na minden jól van, ha érkezik Montecuculi uram, lesz dolga itt is, amott is.« Aztán leült egy vén fa alá, melyre felküldött egy öreg katonát, hogy jelentse az ellenség mozdulatait, a két sereget csak a Sassbach folyócska választotta el s egymásra ágyúzgattak, de gyengén, minden komolyabb czél nélkül. Csak az látszott, hogy Montecuculi podgyászát küldi egy völgyön Württemberg fel, s hogy e szerint inkább szándéka szépen hátrálni, mint a helyet makacsül tartani. Délkor írt Turenne a királynak, hogy szándáka délután az utócsapatra rárohanni. Két óra tájt valami mozdûlat volt a német táborban, melyszerint Montecuculi egyik oldala megerősítésére lovas és gyalog ezredeket vont össze, hogy ezek védelme alatt a jövő éjjel elvonúlhasson. Turenne Roye-t küldötte, hogy ez új mozdúlatokat szemmel tartsa s ez kétszer is Turenne után küldött, hogy jöjjön a hegy szélére s nézze meg ő is az ellenséget, ő azonban azt mondá, a fa alatt heverészvén, hogy ne háborgassák s csak akkor hivják, ha bajt látnak. Midőn azonban Royer gróf Hamilton személyében harmadik követet küldött utánna, végre engedett, lóra tiltsa sereg jobb szárnyára lovagolt, »aztán — így írja Saint-Hilaire — útközben észrevette atyámat egy kis magaslaton s minthogy bizalmával szokta megtisztelni, feléje lovagolt s kérdé miféle csapat, hol van, a melyikről beszélnek ? Atyám megmutatta. Ebben a pillanatban két kis ágyút sütöttek el az ellenség részén, egyik golyója elszakította atyám balkarját, s Turenne-t baloldalon találta — lova még mintegy húsz lépést tett s akkor ő halva fordúlt le róla. így végezte életét ez a nagy ember, kihez hasonló nem volt több. És minden más leírásokkal szemben, jót állok minden részletről, mert mások uem tudhatják úgy, mint én, ki szemtanú voltam.« (St.-Hilairnek atyja is meghalt még az nap). Sevigné asszony még a következőket mondja: »másnap áldozásra készült, mert az nap estére oda rendelte a papot (szombat lévén). Miután egy keveset falatozott, d. u. két órakor ült ismét lóra, mintegy 30 úri ember volt körülötte, kiket ott hagyott s a kis Elboeuf herczegnek is azt mondta : »Öcsém maradj itt, mindig körülöttem ugrálsz s akár merre megyek, rólad mindjárt fölismernek.« Mikor a kis magaslatra akart menni, Hamilton szólt: »Ne menjen oda uram, ott erősen lövöldöznek.« »Oda megyek