Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

TÖRTÉNETI IRODÁT,ОМ. 447 uram, de nem akarok ma meghalni.« Aztán fordult Saint-Hilairhez, ki kalapját levéve felelt. A másik pillanatban a golyó a kalapot tartó kezet s az egész kart kiszakította s Turenne baloldalába rontott, a ló visszafordúlt, Turenne lova nyakára hajlott s mikor visszament addig, hol Elboeuföt hagyta, a ló megállott s Turenne környezete karjai közé hanyatlott; kétszer nézett végig rajtok, száját fölnyitotta, de szólni nem szólt többé soha.« A milyen kétségbeesett bánat fogta el övéinek szívét, s a mily nagy volt a fájdalom és keserűség a franczia táborban a legutolsó közlegénytől a maréchalokig minden katona szívében, ép oly nagy vígság és öröm keletkezett az ellenség táborában, a mint este felé egy szökevénytói megtudták a franczia sereg veszteségét. Elkezdettek muzsikálni, tánczolni, inni, dalolni, szóval örvendezni, a hogy csak tudtak. Csak maga Montecuculi adott kifejezést nagyrabecsülésének : »A veszteség nagy, olyan ember halt meg ma, a ki becsületére vált az emberiségnek ; ez volt az igazi ember !« Képzelhető, hogy a szegény franczia katonák mily keservesen siratták e vezért, kit édes atyjoknak neveztek s védangyaluknak tartottak. Utolsó levele s halálának híre egyszerre érkezett az udvarhoz. A királynak hullani kezdtek könyei s egész Francziaország megrendült e hír hallatára. Turenne pár évvel ezelőtt végrendeletet írt, melyben meghagyta, hogy a hol a halál utoléri, a legközelebbi egyház templomába temessék s szívét vegyék ki, de azt is odatemessék a test mellé. De hát XIV. Lajos erről semmit se akart tudni s rendeleteket adott ki, hogy az ő kedves rokonának teste oda helyeztessék St. Denis egyházába, a hol Francziaország királyainak porai nyugosznak. Rendelet ment tehát a táborba, hogy a testet Páris felé szállítsák, rendelet ment a nevezett helység egyházába, hogy testét befogadja, megillető díszes szertartásról gondoskodjék s külön sírt és síremléket állítson az egyház egyik diszes kápolnájában a Saint-Eustacke-éban. így történt, hogy egész Francziaország résztvett Turenne temetésében. A napokig tartó uton, a merre a halottas szekér csak elvonult, a nép, öregek, gyermekek, asszonyok, katonák, papok, sírva, zokogva s gyászénekeket dalolva álltak sort az országutak két oldalán, a hol csak tehették, megállították a menetet s polgári és egyházi szónokok tartottak dicsérő beszédeket. A hol a menet, a nagyobb állomásokon, hosszasabban időzött, ott nem mulatták el a gyászisteni tiszteletet s így a kiséret folytonosan szaporodva, fáklyákkal s gyászlobogókkal körülvéve a halottas kocsit, érkezett Saint-Denis be. Szerzetesek és mindenféle papok, világiak, herczegek, grófok, rokonok és barátok roppant serege érkezett az egyház elé, hol a kebli papság a testet átvéve, előbb ideiglenes helyére tette ;