Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

429 TÖRTÉNETI IRODALOM. 430 András közt fennforgott villongásokat ; a Bánkbán kérdést. Megpróbálta tisztázni a IV. Béla és V. István közt lefolyt háborúknak, valamint Kun Lászlónak és az utolsó Arpádfinak zavaros, sok elszórt adat által megvilágított, de még kellőleg meg nem írott történetét, úgy bogy a jelen kötetben csak e dolgozatokra hívatkozhatik. Munkálkodásának nem minden eredményét fogadhatjuk el feltétlenül ; sok észrevétel fér rájuk, s talán nem egy hibájukat lehet kimutatni : de mind ez értekezésekből, mind a jelen munkából kétségtelen az, hogy szerző nagy szorgalommal tanúlmányozta forrásainkat. A történetírók mellett részletesen ismeri oklevéltárainkat. Teljesen tájékozva van a külföldi litteraturára nézve, valamint ismeri azokat a magyarországi műveket is, melyeket, mint р. o. Hunfalvy Pál, Marczaü, Krajner müveit vagy már eredetileg németül írtak, vagy legalább németre lefordítottak. A magyar nyelvű irodalmat azonban nem ismeri. Szerencséjére — ránk nézve mondhatnók szerencsétlenségre ! — ezt az irodalmat az Árpád-korszakra nézve még legkönnyebben nélkülözheti : nehezen tudjuk azonban elképzelni, mikép fog boldogulni a magyar nyelvnek ismerete nélkül később, a XV. századtól kezdve lefelé, lia müvét a tudományosság ama színvonalán akarja fenntartani, melyen mostani kötete áll. Különben, még az Árpádkorra nézve is, lia ismeri р. o. Hajnik jogtörténeti fejtegetéseit, vagy az eszmecserét, mely a múlt években az Árpád-kori megyék keletkezéséről, minőségéről irodalmunkban folyt, egy némely hibát elkerült, sokat világosabban, tisztábban látott, szabatosabban fejezett volna ki. Különösen a régibb magyar krónikákra nézve, melyeknek — mellesleg mondva — legújabb M. Plorianus-féle kiadását még nem ismeri talált volna a magyar irodalomban, itt-ott ha nem is tüzetes értekezéseket, de legalább észrevételeket, utalásokat, melyekre figyelve talán nem tartaná azoknak legnagyobb részét oly igen » sagenhaft«-nak. Mert e kútfők némely adatait külföldi források is megerősítik. Sok személy, melyekről mintegy kortársakról szólnak, oklevelekben is előfordul. Sok anachronismus, mi bennük kétségen kivül megvan, a későbbi átdolgozásoknak, interpellátióknak rovására esik. E betoldásokat kimutatni, kiküszöbölni, a régi textust lehetőleg visszaállítani, épen nem lehetetlen feladat, s e nemben különösen a németek, a »Monunienta Germaniae« iskolája tudnak oly szép és biztos eredményeket felmutatni. A legtöbb kifogás, mit szerző itt-ott e forrás — a képes krónikának I. Endrétől 11. Gézáig terjedő része ellen — emel, elenyészik, lia a forrás elemeit egy kissé analysálni kezdi. Csodáljuk, hogy szerző, ki nem ijed meg a nehezebb kérdésektől, nem mélyedt mélyebben e tárgyba, hanem, miután Marczalinak épen a lényeges kérdéseket elkerülő beszéde