Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adversariak Bethlen János történetéhez

430 TÖRTÉNETI IRODALOM. 430 az »Arpádkori kútfőkben«, meg nem győzték, jobbára elveti a krónika tanúságait ; bolott Müglen XTV. századbeli német epitoméjének, mely pedig kézzel íoghatólag a képes krónikával majdnem azonos forrásnak kivonata, — igen helyesen — hitelt látszik adni, és állításaiban rá is támaszkodik. Érdekes látni, mikép terjed ki — különben — szerzőnek figyelme még apróbb kérdésekre is, mikép vesz észre némely dolgokat, melyek íróink figyelmét eddig elkerülték. így igen helyes megjegyzés az, bogy a Lob és Tamás görögországi vitézségéről szóló okmány (Fejérnél TI. 201.), nem Manuel korára vonatkozik, mikor a magyarok, mint a görögök szövetségesei az iconinmi szultán ellen harczoltak, hanem azokra a harczokra, melyeket III. Béla Manuel halála után a görögökkel vívott — minek a többi közt archontologiánkra nézve is nem csekély fontossága van. (372. 1. 1.) Vagy mikor kimutatja, hogy Imre király halálának ideje, (1204. nov. 30.) mint krónikáinkban olvassuk, nem lehet helyes, mert észreveszi, hogy III. Imre pápa már 1204. october 27-ikén egy, úgy szólván közkézen forgó — Huillard de Brebollesnél is História Dipl. Friderici IT-ben megjelent — levelében, a királyról mint néhairól emlékszik, és özvegyét a gyermek Frigyes siciliai király jegyesének mondja. (378. 1. 3.) Szintúgy igaza van, mikor Tamás esperes »Saxones«-ei alatt, kik 1217-ben a szent földre készülő II. Endrét Spalatoban bevárták, nem erdélyi szász, hanem egyáltaljában német kereszteseket ért (429. 1. 1.), vagy a mikor a szirmai Ráák-féle oklevelet, melyre még р. o. egy Botka Tivadar is hivatkozik, hamisnak declarálja. (454. 1. 1.) Az egyes oklevelek kritikájában azonban hozzá kell tennünk, nem mindig szerencsés. Nem lát például okot, hogy a Radó nádor-féle lu57-i oklevelet hamisnak tartsa; a III. Bélának tulajdonított pécsi oklevelet pedig valónak elfogadja. Ebben ugyan összes irodalmunkkal úgy szólván egyetért, de ő még íróinkon túl is megy ; egész elméletet épít ez oklevélre, s ebből folyólag oly képet alkot egy magyar püspök állásáról már az Árpádok alatt, hogy abból magából, mint valami képtelen számtani eredményből a számítási hibára, az oklevél hamis voltára kellett volna következtetnie. Egyáltaljában véve, van szerző munkájában több tévedés is ; de, sietünk megjegyezni, hogy sokat nem — úgy szólván saját fejéből — hanem tekintélyére támaszkodva követett el. E tévedések közé kell soroznunk azt, mit a magyarok lebediai és etelközi tartózkodásának idejéről mond, leginkább — úgy látszik — Rösslerre támaszkodva, kiekéidésben olyant ad Constantin Porphirogenitusnak szájába, mit az nem mond, azt pedig, a mit mond, figyelembe nem veszi. Szerző szerint is a magyarok 835. előtt kerültek már Lebediából Etelközbe, és mégis olyan formán beszél.