Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adalékok az esztergomi aranybulla-másolat provenientiájához

TÁRCZA. 375 és e korra gyakorolt hatását tekintve, hasonlíthatatlanul magasabban áll a hazai nem magyar nyelvű irodalomnál.« S mégis e két kötet csak együtt repraesentálhatja valóban műveltségi állapotunkat a XVI. és XVII. században. Egymást kiegészítik. Együtt tüntetik fel azt a pezsgő irodalmi életet, melyet a reformatio teremtett hazánkban, azokat az elkeseredett tollharczokat, melyeket az uj hitfelekezetek zászlóvivői részint egymás, részint pedig a római katholikus egyház dogmái ellen folytattak. Hazai irodalmunk sok tekintetben lépést tartott a külfölddel. A küzdelem egyenlő fegyverekkel folyt. Tudományt tudománynyal, meggyőződést meggyőződéssel, gorombaságot gorombasággal mértek vissza. A reformatio kezdetétől, jóformán Erdélynek a XVII. század végén bekövetkezett bukásáig tart a küzdelem. Most egyik, majd a másik küzdő fél úszik a győzelem mámorában. A XVI. században a protestantismus triumphál. A XVII-ikben a catholicismus újra éled, s övé lesz a végső diadal. Tulnyomólag ily nemű munkák, jobban mondva vitaíratok bibliographiai leírását tartalmazza ezen, 20 év óta hangya-szorgalommal összegyűjtött kettős kötet. De hogy nem teljes, azt az I, kötet megjelenése óta napfényre került 2 — 300 adalék bizonyítja. így is megbecsülhetetlen gyűjtemény, melynek értékét az újabb fölfedezések egész tömege sem ronthatja lc. Azon óhajtás, melyet a tudós szerző kifejez, hogy magyarok által a külföldön, idegen nyelven kiadott nyomtatványok könyvészeti kézikönyve is befejező harmadik kötetül összeállíttassék, kell, hogy viszhangra találjon. E feladat megoldása nem egyes emberre, hanem hazai könyvtáraink összes tisztviselőire vár. Ez lesz méltó befejezése annak a munkának, melylyel Szabó Károly elévülhetetlen tudományos érdemei koszorújához egy ujabb levelet fűzött, s melynek végső szerkesztését és a kiadás sajtó alá rendezését mégis Szabó Károlynak kell végrehajtania. — A M. T. AKADÉMIA IRODALOMTÖRTÉNETI BIZOTTSÁGA egy újabb bibliographiai munkával gazdagította a magyar irodalmat. Ez Abel Jenötöl »A bártfai sz. Egyed temploma könyvtárának története.« A könyvtár keletkezése körülbelől a XIII. század végére tehető ; legalább Abel a templom legrégibb részének ebben a korban való építésével hozza kapcsolatba. Ez lehetséges ugyan, de egy, a XV. század második feléből származó összeírás kitétele igen tág értelmű, midőn a könyvtár egyik kincsét, egy misekönyvet »ald«-nak mond, melyről szerző helyesen jegyzi meg, hogy »talán még a bártfai egyház legrégibb idejéből való volt, vagy legalább aligha volt fiatalabb a tizennegyedik századnál.« A legrégibb positiv adat 1435-ből egy gr.iduale beszerzéséről teszen említést, melyre a város 10 arany forintnál többet adományozott. A legutolsó 1832-ből, az ekkor még meglevő könyveknek leltára, melyet Tomcsányi József és Myskovszky Ferencz készítettek. E két idő közti, a bártfai templom könyvtárát illető események vannak Abel nagybecsű munkájában kritikailag feltüntetve. Könyvmásolókkal, betüfestők-, könyvkötők-,