Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. SZÁDECZKY LAJOS: A pápa békeközvetítése Báthory és az orosz czár között

Л SZÉU1IYEK MURÁNYBAN. 307 magához. Egyedül maradt hatalmas várában. Ez is jellemzi viszonyát gyermekeihez. Bizonyára igaz anyai érzéssel csüggött rajtok. Szerette leányait és vejeit, de a szeretet nála sajátszerű módon nyilatkozott. A mint egyik tisztjétől, Péchy Györgytől azon a jogczímen, hogy rokona, még nagyobb buzgalmat és szolgálatkészséget igényelt, mint többi főembereitől, úgy lányai és vejei irányában szintén fokozottabb igényeket emelt. Megkövetelte tőlök, hogy az ő akarata legyen életök szabályozója mindenben. Úrasszonyuk volt, a ki törvényt szabott nekik, nem csupán akkor, midőn közelében időztek, hanem akkor is, midőn messze tőle, saját otthonukban éltek. Noha a lányok szerették anyjokat és gyakran meglátogatták, az anyai önkény mégis feszélyezte őket s ez okozta, hogy állandóan Murányban maradni egyik sem igen vágyakozott, Tiszteletteljes távolságban maradtak tőle. De az anya a távolból is éreztette befolyását, szabályozta életmódjokat, háztartásukat s hatalmaskodó természete okozta, hogy többször összeütközésbe jött velők. Bethlen Istvánnal, legidősebb lánya férjével ez nem történt. A »kis gróf«, a mint nevezték, szelid természetű, szeretetre méltó ember volt, a ki készségesen teljesítette anyósa minden kívánatát. Kitért a viszály elől s noha ő lakott Muránytól a legmesszebbre, az egykorúak állítása szerint épen ő volt az, a ki leginkább állott Széchyné befolyása alatt. Viszonyát anyósához és neje rokonaihoz a legvilágosabban jellemzi a következő levél, azon kevesek egyike, melyek Bethlen Istvántól eddig a levéltárak mélyéből előkerültek : Tekintetes és Nagyságos nékem mindenkoron szerelmes Asszonyom Anyám, az úr Isten Nagyságodat, minden kívánsága szerint való sok jókkal, jó egészséggel álgya megh kedvesivei edgyütt. Hogy Nagyságod én róllam alázatos szegény szolgáló fiárúl el nem feletkezett, hanem jó Egészséges állapottja felől való kedves írásával meghörvendeztetett, Nagyságodnak alázatosan meghszolgálom, bizonnyára Nagyságos Asszonyom nékem is elégh szomorú, hogy Nagyságodat ez ideigli is magunk állapotja felől nem tudósíthattam, mellyet Nagyságod nem feledékenységemnek, hanem az mostani zűrzavaros állapotnak tulajdonítson. Magam állapotja felől Nagyságodnak írhatom Istennek neve dícsírtessék tűrhető állapottal vagyok, jóllehet mivel sok jó akaró barátim törekedésére az bornemiszaságnak ismét ellene mondottam, miolta az bort kezdettem innya, mivelhogy nem lehet hogy néha ember az határt által ne hágja, holmi borbeli aprólékos nyavalya forgódik néhányszor körűlem, de ismét kitörődéin belőlle naponként. Az atyámfia felől is Nagyságodnak írhatom, immár mind magának s mind leányának az átkozott hidegli 20*