Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - I. közl.

234 az 1037 — 38-iki pozsonyi országgyűlés Terjeszsze a cancellár az összes KK. és RR. elé a kérdést; vájjon az, hogy az evangelikus rendek, sérelmek neve alatt, egye­nesen a király elé terjesztették panaszaikat, nem ellenkezik-e az országgyűlések régi szokásaival ? — Megtörténhetnék-e az ország törvényeinek s a, KK. és RR. közös akarata és szavazatának na­gyobb mérvű megsértése nélkül az, hogy a kisebbségnek panaszait a többség hozzászólása nélkül a király intézze el ? Minthogy a király nem tartja az időt alkalmasnak arra, hogy azt újításokra vesztegessék, ha a KK. és RR, az evangélikusok által követett eljárást a régi szokások és törvényektől eltérőnek találnák, közö­sen határozzák el, mit kell ezen ügyben tenni. Meghagyja a király az evangélikusok által hozzá felterjesztett íratnak nyilvános fel­olvasását, hogy az összes KK. és RR. ismerjék a részleges királyi fogadtatás alkalmával felmerült tárgyat. A leírat átolvasása után a nádor egyetértésre és a vallási kérdés elejtésére szólítva fel a rendeket, elbocsátotta őket. A kath. főrendűek által fogalmazott leírat csak növelte az evangélikusok elkeseredését és midőn a rendek gyűlésében a sze­mélynek a többi gravamenek összeállítását sürgette ; ők határo­zottan tudni akarták, vájjon a felolvasott leírat végső határozata-e a királynak? és annak lemásoltatását követelték. A személynek átküldött a leiratért, de a főrendűek, minthogy az nem a rendek­hez, hanem egyenesen a cancellárhoz van intézve, azt kiadni nem akarták. A felvidéki megyék követei a személynöknek a sérelmek összeállítását sürgető indítványára kijelentették, hogy küldőiktől mindnyájan szigorú utasításokat kapván, mindaddig nem fognak más tárgyhoz, míg sérelmeik nem orvosoltatnak, vagy a királytól határozott parancsot nem kapnak a vallási kérdés elejtésére. A nádor erre Jakosits püspököt, Illésházy Gáspár és Pálffy János grófokat azon megbízással küldötte a rendekhez, adják ezeknek tudtokra, hogy a főrendűek nem ellenzik a királyi leíratnak lemá­soltatását, ha a rendek azután azonnal hozzá fognak a többi sérelmek összeállításához. A leiratot a király végső határozatá­nak kell tekinteniök. Ha ezt el nem fogadják, akkor,— a mennyi­ben a király az összes KK. és RR. véleményét akarja tudni — általános szavazásra bocsáttatik az evangélikusok ügye s a nádor a többségnek határozatát fogja a király elé terjeszteni. A főrendűek fenyegetése eltévesztette a hatást. Az evangé­likusok azt válaszolták, hogyha a kath. rendek szavazás által akar­ják elintézni a királyi leiratot, azt maguk sem tekintik végső ha­tározatnak, •— azt pedig, hogy a sértett fél ügyében a sért/) bírás­kodjék. tűrni nem fogják és bevárják a királynak a vallási ügy elejtésére vonatkozó határozott parancsát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom