Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. DEMKÓ KÁLMÁN: Az 1637-38-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez - I. közl.
TÖRTÉNETÉHEZ. 235 19-én hevesebben újúlt meg a küzdelem. Az evangélikusok mereven ragaszkodtak határozatukhoz. A főrendűek pedig nyilatkozatot készítettek, mely szerint sajnálkozásukat fejezve ki a fölött, hogy hiába való vitatkozással már oly sok idő lett elvesztegetve, az evangelikus rendeknek eljárását, mint az országgyűlések régi szokásaival ellenkező eljárást kárhoztatják és elitélik. Lippay cancellárt, Pálffy Jánost és Wesselényi Perenczet átkiildötték felszólítani a rendeket arra, hogy ők is csatlakozzanak a fentebbi nyilatkozathoz. — A kath. rendek (mint a jelentés mondja) kézzel lábbal siettek eleget tenni a felhívásnak. Az evangélikusok hevesen tiltakoztak az újítás vádja ellen. Kérték a cancellárt, legyen közbenjárójuk a királynál s eszközölje ki annak végső határozatát. Lippay a közbenjárást megígérve távozott és a főrendűek nem sokára új üzenetben értesítették a rendeket, hogy ők is bevárják a király határozatát. A deczember 21-én kelt királyi leírat egészen a főrendűek ismert határozatának értelmében van szerkesztve s az evangélikusok a vallási vita mellőzésével a többi tárgyak elintézésére utasíttatnak. 22-én felolvastatott a leírat.] ) Az evangélikusok, mielőtt a további teendőket megállapítanák, mindkét leiratot le akarták másolni. Az ellenkezésről értesített nádor Jakosits püspököt, Draskovits Jánost és Balogh Istvánt átkiildve a rendekhez, felszólította azokat, hogy haladék nélkül fogjanak a sérelmek összeállításához. A katholikusok készeknek nyilatkoztak erre, de az evangélikusok nem engedtek. — Az előbbi küldöttség Wesselényi Perencz és Barkóczy Lászlóval erősbítve ment vissza a rendekhez. Az ellenkezés által erélyesebb fellépésre ingerelt főrendűek nevében felszólíttattak a rendek, hogy a mennyiben a királyi leiratra azonnal határozott választ kell adni, a kik egyetértenek a főrendűekkel, menjenek át a nádor lakására és hozzák meg a határozatot. A személynök, a katholikus követek és papok tanácskozás nélkül követték a felhívást. A magukban maradt evangélikusok, nehogy lázadással vádoltassanak, nem sokára szintén átmentek. A nádor igen ingerülten fogadta a követeket. Heves beszédében összeesküvéssel, lázadással vádolta az evangélikusokat. Tudtukra adva, hogy ismeri a szakadás szítóit, de hivatalos tekintélyével meg togja azoknak törekvéseit hiúsítani, meghagyja, hogy a sérelmek összeírása végett kiküldött bizottság a következő napon reggeli 8 órakor fogjon a munkához, ellenkező esetben más bizottságot nevez ki. !) Lőcsei levelt. »Paria decreti 2-i. . . . die 22-a dec. . . . publice perlecti.«
