Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - III. közl.

21.6 ACSÁltY IGNÁCZ. Egész özvegysége idején liiven megfelelt elvállalt kötelezettségének.« Olyan most a hitvány világ — írja egy ízben bosszúsan, — hogy inkább kedves az embereknek kedve, mint lelkiismeretünk csendessége.« О csupán lelkiismeretére Jjallgatott s családi összeköttetései, valamint protestáns hite daczára mindvégig megtartotta a királynak fogadott hűségét. Mindig telt kincstára mellett, melyből pontosan eleget tett a kir. kamara iránti kötelezettségének, még inkább politikai megbízhatósága okozta, hogy a király folyton a legjobb indúlatot tanúsított iránta s birtokszerzési törekvései a kamaránál mindig támogatásra találtak. Mint jószágainak egyedüli tulajdonosa kis királynőként uralkodott Széchy Györgyné Murány várában. Meg volt hozzá minden egyéni kelléke, a méltóságérzet, a büszke és nemes aristokraticus öntudat, mely a tettvágy és kötelességteljesítés nemes érzelmével párosúlt. Mint úrasszony, ki a régi magyar jog szerint a páter familias jogkörének tekintélyes részét öröklé, férfias erélylyel kezelte övéi s messzeterjedő jószágai felett az uralmat. Murány vára, mint udvartartásának középpontja, a hol úgyszólván souverain hatalommal uralkodott gyermekei, tisztei, jobbágyai felett, honnan törvényt rendelt számukra, vallásukat szabályozta, erkölcseik szigorú őre volt s a ledérséget tömlöczczel sújtotta, mindig a legkedvesebb helye maradt. Özvegysége idején csak ritkán s rövid időre távozott a várból. Csakugyan ama tisztelettel közeledett ott hozzá mindenki, mint királynőhöz szokás. Ily látogatásról érdekes egykorú leírás maradt fenn. 1625-ben kevéssel férje halála után a jolsvai esperes és néhány evang. lelkész tisztelgett nála, azon kiváltságok megerősítését kérve, melyeket férjétől nyert a gömöri esperesség. A küldöttek a látogatást következőleg írják le :x) »Bebocsáttatván a várba, ő nagysága rendeletére az új házba (in new-czimer) vezettek, ott tisztességcsen megvendégeltek bennünket Butkay úr és a többi komornik urak. Az asztaltól fölkelvén, közöltük ügyünket a káplánynyal és Butkay úrral. Ezek közbenjárására azután ő nagysága színe elé bocsáttattunk, ki kezet fogott velünk és tiszteletteljes megszólalásunk után elolvasás végett átvette az iratokat. Elbocsáttatván ő nagyságától, a hadnagy úrhoz (ad dominum magistrum Leutmanum) mentünk, ki ismét tisztességesen megvendégelt. E közben ő nagyságától azt az üzenetet vettük, hogy várjuk be Jákófi'y (a jószágkormányzó) úr hazajöttét. Mire Jákóffy úr megérkezett, a vár kapuit már bezárták s mi éjjelre ott rekedtünk.« Prot. Sehreter 161 — 162. Csetneki esp. levéltár. Mikulik J. szívességéből.