Századok – 1885

I. Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A Széchyek Murányban - III. közl.

Л SZÉCIIYKK MUliÁNYISAN. 217 Habár csak a közeli Lipcsébe ráiidúlt el. akkor is nagy éberséggel gondoskodott a vár őrizéséről. »Minekünk féltő jószágunk Murány vára — írja egy ilyen kirándúlása alkalmával — s eleitől fogván emberséges embereket szoktunk benne hagyni vigyázóúl és gondozóúl, mikor ki kell belőle mennünk « Meg is hagyja Péchy Györgynek, bogy »Isten bevivén kdet, a várban jó vigyázással és gondviseléssel (a porkolábokkal együtt értvén) legyen éjjel nappal kd s szüntelen tudósítson az ott való állapotokról, tűztől oltalmazkodváu s tán kd németül is tud, a német vitézekre hallgasson, Laitmannal (hadnagy,) tízedesekkel gyakortan beszélgetvén, melyekről felette igen kérjük kdet.« Az itt emiitett »Laitmann« a német őrség hadnagya. Mert a német helyőrséget, melyet Széchy György 1619-ben a várból kivert, utóbb vagy ő maga, de mindenesetre özvegye újra befogadta, sőt most már ő követelte, hogy ott tartassék, míg ellenben a királyi kamra költségkímélés szempontjából óhajtotta, hogy az őrséget onnan visszavonják. Murány nem végvár, nem is ő felsége tulajdona, távol esik az ellenségtől s igen békés vidéken fekszik, a jószágok összes nagy jövedelmei pedig csupán a földes urat illetik. Mért tart tehát ott a király negyven főnyi őrséget? Mért íizeti zsoldjukat, míg özvegy Széchyné csak az élelmezéssel járul a jelentékeny évi költség fedezéséhez ? Ez volt a kamara okoskodása. Széchyné azonban ki tudta eszközölni, hogy a német vitézek a várban maradtak ; sőt annyi figyelemmel voltak iránta, hogy míg a szomszéd végvárak Fülek, Putnok, Szendrő katonái néha két-három évig nem kaptak zsoldot, a murányi német helyőrség meglehetős pontosan kapta meg illetményeit.Néha Széchyné maga előlegezte a kellő összeget, melyet azután utólag számolt el a kincstárral. Széchyné nem csupán a saját biztonságára viselt gondot. Szívén hordotta jobbágyai, sőt egész megyéje érdekeit s e tekintetben igen érdekes egyik 1632-ki levele, melyben e kiváló nő — ki mint számtalan fenmaradt irata mutatja, leveleit maga szokta tollba mondani — egyéniségének egy másik érdekes mozzanata nyilatkozik. Valóságos katonai éleslátással itéli meg megyéje helyzetét s olyan szabatossággal jelöli meg a védelmére szükséges intézkedéseket, mintha egész életetét a csatamezőn töltötte volna. A levél, mely Gömörmegye gyűléséhez van intézve, így hangzik.2

) *) Hoffmann György 1628. jan. 10-én Eperjesről a pozsouji kamarának hosszú levélben fejtegeti a murányi helyőrség felesleges voltát. Orsz Lev. A kamarához intézett levelek 1620—29. C. csomag. Gü:nörmegye levéltára. Mikulik József szívességéből.