Századok – 1885

I. Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601-1677.

ÉLETE ÉS POLITIKAI MŰKÖDÉSE 1G01 1С 77. 147 gyászos végű lengyel expeditió után komoly számításba többé nem jöhetett. Rákóczit a szerencsétlen vállalat kegyvesztetté tette a portán, s a török mindent elkövetett, hogy lerántsa róla a fejedelmi palástot : de még sokkal erősebben állott Erdélyben, mintsem a díván és a bécsi udvar körében hitték. — A nemzet egy része hű volt hozzá vére hullásáig, a másik rész félt tőle. Rbédey Ferencz — kit a rendek a török kényszerítése következtében fejedelemmé választottak, mert hazáját igazán szerette, visszavonúlt, mihelyt meggyőződött arról, hogy Rákóczi szenvedélyes lelkének egész erejével ragaszkodik trónjához, s készebb inkább elődjeinek traditióival szakítva Lipóttal lépni szövetségre, semmint az 1658 okt. 4-én fejedelemmé választott Barchay Ákost vagy bárkit is — ösmerni el Erdély uráúl. A bécsi udvarral való szövetkezés eszméje azonban már Barchay föllépése előtt megfogamzott volt Rákóczi agyában s míg egyfelől a magyar főurak között igyekezett ügyének barátoka t szerezni, másfelől mindjárt az 1658. jan. 24-ki medgyesi országgyűlés után Bánfíi Dénest kíildé Leopoldhoz, e szövetség létrehozása végett.1) Valóban ez volt az egyedüli mód, mely őt szorongatott helyzetéből kiszabadíthatá s be kell vallanunk, hogy bár a végső szükség ösztönzé is Rákóczit e lépésre, ha szinte öntudatlanul is, de kétségbevonhatlanúl helyes politikát követett akkor, midőn Leopoldhoz közeledve, azt a török barátság fölbontására igyekezett rábírni. — A nem sokkal utóbb bekövetkezett események meggyőzhetnek minket a felől, hogy e politika nem csak Rákóczi, de egész Magyarország sőt a kereszténység szempontjából Ítélve is nagyon Ihelyes volt, és ha a bécsi udvar rövidlátó bizalmatlanságával fölhagyva Rákóczit teljes erejéből segítendi fejedelemsége visszaszerzésében, bizonyára másként alakúinak az események, és eleje vétetik a nemzetünket ért szerencsétlenségek hosszú lánczolatának. Eleinte úgy látszott, hogy Leopold nem idegenedik teljesen e szövetségtől s bárha az udvar az erdélyi dolgokkal szemben egyelőre tartózkodó állást foglalt is el, mindamellett a király válasza se leverőleg se bíztatólag nem hangzott, a kormánykörök magatartása pedig némi reményre is jogosíthatta Rákóczit. A fejedelem ügyei azonban — bár Leopold szót emelt érdekében a portánál, napról napra rosszabbúl folytak s diplomatini úton nem lehetett rajta segíteni többé. — A török elözönlé Erdélyt Barchay nagyon bele élte magát újdonsült fejedelemségébe s a ') Szilágyi S. Erdélyország története II. k. 10*