Századok – 1885

I. Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Karancsberényi báró Berényi György élete és politikai működése 1601-1677.

148 KARANCSBERÉNYI BÁRÓ BERÉNYIGYÖRGY lemondásról hallani sem akart, s az egyesfiit tatár és oláh hadak széltére pusztították a szerencsétlen tartományt. De a bécsi udvar, főleg Leopold császárrá választása után kevés hajlamot mutatott az erdélyi ügyekbe való beavatkozásokra. A magyar tanácsosok, különösen Lippay érsek s Nádasdi országbíró sürgették a segélyt, de a német rendek s a túlnyomó katona párt határozottan ellene voltak. Nem akartak kilépni semlegességükből s a törökkel való béke fentartását többre becsülték Rákóczi fejedelemségénél. — Mindazon által nem szakították végét az alkudozásoknak, mert a fejedelem szorúlt helyzetéből hasznot reméltek húzni s míg Rákóczi követeit szép szavakkal kecsegtették, addig biztosították a törököt, hogy a békesség ellenére semmit sem fognak cselekedni. Ily körülmények között a magára hagyott Rákóczi —- minden oldalról ellenségtől környezve fejet hajtott a kényszerűség előtt s az 1659. apr. 1. beszterczei országgyűlésen fejedelemségéről lemondott, de előbb megszavaztatta a rendekkel, hogy jogait a török kiengesztelése esetére épségben tartják. Leopold ezután tétlen szemlélője volt az eseményeknek, s elnézte, hogy a török basasággá változtatta Erdélyt — elviselhetetlen adóval terhelte a népet s batalmába kerítette a legnevezetesebb stratégiai pontokat. — О, a ki büszkén nevezte magát a »a keresztyénség közös afyjá«-пак, békén tűrte, mint válik síralom völgyévé egy előbb virágzó tartomány, meg nem indult a foglyul ejtett ezrek jajveszéklésein, mert a török a béke felbontásával vádolta volna. — Pedig a békesség napjai már meg voltak számlálva, s Várad eleste után eddig nem tapasztalt elkeseredéssel tört ki ismét a harcz ! Ez alatta felvidéki nemesség a török rablásai által bosszúra ingereltetve fegyvert fogott s a trónjától megfosztott, ősi javaiból kiforgatatt, és sok méltatlanságot szenvedő fejedelem1) ügye Magyarországon is népszerűvé kezdett válni. Az erdélyiek igazságtalansága, a bécsi udvar részvétlensége azt eredményezték, hogy a közvélemény mind liangosabban nyilatkozott Rákóczi mellett s már nem tekintették többé egyszerű trónkövetelőnek, de igen sokan a nemzet szabadságának hős védőjét látták benne a török zsarnoksága ellenében. •— Ez nem tévesztette el hatását Rákóczira s mégegyszer összeszedvén minden erejét, elindult, hogy visszafoglalja trónját. A bécsi udvar hangúlata azonban, most már határozottan ellene irányúit. Leopold az 1659. év tavaszán báró Radolth Kelemen tanácsosát küldé hozzá, hogy őt bizonyos föltételek mellett J) Szihigyi S. U. о. II. 281 1.