Századok – 1885
I. Értekezések - Dr. FRAKNÓI VILMOS: II. Ulászló királylyá választása - II. közl.
К IRÁLYLYÁ VÁLASZTÁSA. 107 Előterjesztették tehát neki, hogy irányában az atyjától nyert jótéteményekért készekbalájukat leróni; de mivel a királyválasztás kimenetele nem egyedül tőlök függ és így kétes, most mikor még ők rendelkeznek az ország fölött, gondoskodni kivannak róla, azon eshetőséggel szemben, ha nem ő emeltetnék a trónra. A herczeg az ajánlatot nem utasította vissza. Tárgyalások iudűltak meg, melyek rövid idő alatt eredményre vezettek. ') Abban történt megállapodás, hogy János herczeg, ha »Isten akaratából vagy emberek végzéséből« nem választatnék meg Magyarország királyává, ezen esetben is bírni fogja a királyi czímet és móltóságot ; Bosnyákország királyává fog választatni, és a leendő magyar király által, az ő koronáztatása után három vagy négy nappal, meg fog koronáztatni. Ezenfölül bírni fogja a slavoniai herczegséget, mint a magyar királynak alárendelt »fejedelem« és a horvátországi bánságot, mint a magyar király tisztviselője. Az ezen állásokhoz tartozó jövedelmeken kivűl, a királyi kincstárból tizenkétezer arany forint évi fizetést fog a horvátországi végvárak föntartására nyerni. Az atyjától adományul vagy zálogjogczímen nyert várakat, városokat és uradalmakat megtartja; Pozsony, Komárom és Tata kivételével, a melyeket a jövendő királynak, a negyvenezer arany váltságdíj lefizetése után, kiszolgáltatni köteles. A magyar koronához tartozó várakat, városokat és uradalmakat, melyek tényleg kezei között vannak, most azonnal a főrendeknek átadja; Buda, Visegrád és Belgrád kivételével, melyeket a jövendő király megérkezéséig megtarthat. Az ausztriai, stíriai, karintiai, krajnai, sziléziai és lausitzi várakat, városokat, herczegségeket szintén most azonnal a főrendeknek átadja ; az oppelni herczegség kivételével, mely örökös birtoka marad. A főrendek végül kimondották, hogy ezen egyességet a megválasztandó király azonnal, a mint az ország határain átlép, saját pecséte alatt, és a koronázás után újra az országos pecsét alatt megerősíti. 2 ) *) Hogy az egyesség alkudozások eredménye volt, kitűnik az oklevél ezen szavaiból : »ad disposieionem pacis et tractatas devenimus, quibus pluribus et notabilibus habitis, postremo .... conclusimus.« 2) Az Ulászló király által július 31-ikén megerősített egyességről kiállított oklevél egyik eredeti példánya az országos levéltárban. Kiadta
