Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Louis XIV. et Strassbourg írta A. Legrelle ism. - I. közl. 707

TÖRTÉNETI IRODALOM. 709 De a mostani republicanus urak drastikus rendszere, nehogy IV. Henrik nemzeti- vagy XIV. Lajos katonai és irodalmi tekin­tetekben egyaránt dicsősséges kormányzása magát a monarchiát kedveltesse meg a franczia ifjúsággal, és hogy csak Robespier­ret meg Dantont, St. Just-öt és Lebast stb. tartsa nagy emberek­nek ; meghamisítja a nemzeti történetet, ez szánalmat és utálatot gerjeszt mindenkiben, ki a franczia nemzet iránt rokonszenvet érez s az emberiség fejlődéséről és a nemzetek történeteiről gon­dolkozni szokott. Még nem volt módom, hogy ilyen új divatú histó­riát vagy tankönyvet által olvashassak s létezéséről is csak a parlamenti vitákból van értesülésem ; de egy kis ízelítőben köz­vetlenül részesültünk néhányan itt Budapesten. A hetvenes évek elején ugyanis ide hozzánk menekült volt a tudós Rogeard s itt hogy másnak terhére ne legyen, némi csekély belépti díj mellet érdekes conference-okat tartott a franczia irodalom történetéből. Valahányszor azonban kénytelen volt egyik vagy másik franczia uralkodó nevét megemlíteni, soha el nem mulatta egy egy oldalba lökést adni úgy a személynek, mint a monarchiának, s míg irodalmi fejtegetéseit nagy figyelemmel és gyönyörűséggel hallgattuk, ártatlan kitörései felett mosolyogtunk, az erősebbeken nevettünk, gondolván, hogy ez a jó öregnek olyan megszokott tücske, bogara. 0 azonban ezt nem igen szerette s egy alkalom­mal ülés után épen engemet interpellált, hogy ^váljon a dámák mit nevettek, mikor ő IV. Henrikről beszélt ? Én tisztán meg­mondtam, hogy mi komikusnak tartjuk, ha egy franczia kitörése­ket enged meg magának nemzete legnagyobb királyai ellen. Ah önök nem republikánusok ! mondá Rogeard kissé izgatottan. Nem uram, mondám én komolyan, mi monarchisták vagyunk mindnyá­jan a kik ide járunk. Az előttünk fekvő könyv, melyről szólani akarok, megnyug­tatásunkra szolgálhat, hogy Francziaország komoly tudósai nem szegődtek a történetírás hamisításának szolgálatába, s nem igen veszik számba a túlzó republikánusok csodálatos bogarait. Legrelle műve igaz história, kellemes olvasmány, komoly munka. Éddig megjelent művei nem voltak szakszerű történelmi munkák, inkább irodalomtörténettel és politikával látszott fog­lalkozni. Ujabb időben azonban a német tudósok, kik szakmájuk­ban mindenik Bismarknak és Moltkenak képzeli magát s az 1870-ik évi nagy hadsereg összes kevélységét érzi magába mikor íróasztala mellé ül erősen rátámadtak XIV. Lajosra és politiká­jára. hogy Elsásztés különösen Straszburgot a XVII. század má­sodik felében megszerezte, Francziaországhoz csatolta és miinl-47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom