Századok – 1884
Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680
686 AZ KOíllI BEFOLYÁS ncin-egyesűltek voltak. Ámbár általánosan szólva, kevés s igen hiányos adat maradt fel Munkács egyházmegye történelmére vonatkozólag a XVIII-ik századig, oly annyira, hogy pl. 1458-ig említés sincs téve semmiféle eddig ismert okmányban a munkácsi püspökség létezéséről, s hogy még ezentúl is egész 1689-ig t. i. az apostoli helynökség felállításáig nem csak a püspökök névsora és azok uralkodásának kora s körülményei meg nem állapíthatók biztosan, hanem magok a fenmaradt adatok is inkább növelik mintsem oszlatják, mint látni fogjuk, a munkácsi egyházmegye e korbeli történelmét illetőleg a homályt, daczára, mondom, mindennek, a Taraszovics püspökségére és az ő halála után beállott nagy fordúlatra vonatkozólag oly bő adatokkal rendelkezünk,1) hogy nem csak a fő események okát s lefolyását ismerhetjük meg alaposan, hanem még elég bő magyarázatot nyerhetünk a mellékes eseményekről is. Taraszovics püspök esetére vonatkozólag legtöbb fényt derítenek az elfogatása alkalmából kiadott tiltakozások, u. m. Marinics János szabolcsi főesperesé és Varró István egri nagy préposté, — továbbá a III. Ferdinánd király által az ő érdekében Rákóczyhoz, Ballinghoz írt levelek és Jársy Zsigmondnak, Szatmármegye akkori alispánjának, minta Taraszovics ügyében Rákóczyhoz küldött királyi követnek adott útasítások, — s végre azon 1641. julius 12-én kelt s Taraszovics által aláírt nyilatkozat, melynek alapján Ballingh hajlandó lett Taraszovicsot szabadon bocsátani.2) Nem tartozhat ugyan e dolgozat, mint a munkácsi egyházmegyében az egri püspökök befolyása ellen vívott harcz előadását czélzó írat keretébe e felsorolt okmányok ismertetése, mindazáltal megengedhetőnek hiszem, hogy különösen a legutóbb említettel, ha futólag is, foglalkozzam. Taraszovics c nyilatkozatot8 ), mint említettem, azért írta alá csak, hogy fogságát elhagyhassa, — miért is abban mindazt kerülni igérte, mi a fejedelemnek nem tetszését vonná maga után. Első helyen, természetesen, azt kellett megígérnie, hogy az unióval felhagy, de ezt nyiltan a fejedelem iránti tekintetből ki nem mondhatta, hanem az olvasónak félreérthetlenül tudtára adta, midőn írja: »Hogy az utóbbi időkben magamra vontam volt az én kegyelmes uramnak, Erdély méltóságos fejedelmének méltó neheztelését ; — két panasz lett általa ellenem megvizsgálva s bebizonyítva, — és bírói uton kiderült, hogy vétkes voltam.« — s midőn ebez azt ígéri hogy »az ő (t. i. a fejedelem és Ballingh) akaratuk ellen Basilovics es Lucskay kutatásai folytán birjuk c korra vonatkozó oklevelek másolatait bő számmal. 2) Basilovics I. 71 — 81. 3) Lucskay kézirata.
