Századok – 1884

Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680

ÉS AZ EZ Kl,I,EN VÍVOTT HARCZ. 683 el a protestánsok erőszakoskodásai folytán a római egyháztól. E következtetés azonban, alig lehet helyes. E nézetemet nem támogathatják ugyan szembeötlő történelmi adatok, — miután a kárpátaljai oroszok viszonyaira vonatkozó legrégibb okmányok, mint pl. Koriatovics alapító-levele s Erzsébet szabadalom levelei a XIY-ik század végéveiből erre vonatkozólag mit sem tartalmaznak, — de mindazáltal nézetem helyessége mellett nem kis érvnek tartom először azt, hogy N. Lajos azért nem léphetett fel a kárpátalji oroszok ellen oly szigorúsággal, mint pl. az oláhok ellen, mivel a lengyelországi politika szempontjából nagy szüksége volt a Lengyelországban nagy számban lakó nem egyesűit vallású oroszok jóakaratára, kiket pedig a kárpátalji nem egyesült oroszok sanyargatásával kétségkivűl elidegenített volna magától, — másodszor pedig azt, hogy a N. Lajos által befogadott Koriatovics Tódor herczeg s kísérete kétségbe vonliatlanúl nem egyesűit keleti vallásúak voltak. E nézetem mellett bizonyít még azon körülmény is, hogy, ha, a mint az ellenfelek állítják, csak a felkelések korában hagyták volna el az uniót a k l pátalji oroszok, ez elválás nem történhetett volna meg oly általánosan, a minő általános volt már az 1646-ban, a midőn az unió helyreállításán fáradoztak egyes hívatott tagjai a nyugati egyháznak. Hogy pedig a kárpátalji oroszok csakugyan a keleti egyház tömegével együtt hagyták el a római egyházat, onnét tűnik ki legjobban, hogy már 1614-ben, tehát a fölkelések korának nyolczadik évében, Homonnai György lépéseket tett, bár sikertelenül az unió helyreállítására.1) A kárpátalji oroszok közt az unió helyreállítására kétségkívül legtöbbet tettek azon római kath. főpapok, kiknek egyházmegyéjében e nem egyesűit nép lakott, t. i. az egri püspök és az esztergomi érsek, s kiket tehát egyaránt megillet e dologban úgy a kezdeményezés — mint részben legalább a keresztülvitelben való fáradozás dicsősége is. Ez állítás igazsága mellett szól azon ismert körülmény, hogy az unió megkötésére legelőbb s legtöbb hajlandóságot mutatott a kárpátalji oroszok azon része, mely az esztergomi érsek fenhatósága alá tartozó szepesi káptalan szomszédságában és az egri püspökség székhelyéhez közel eső terűleteken lakott, mint azt az 1646-ban megkötött unióról szóló okmány2) aláírásából láthatjuk, hol csakis Zemplén, Ung, Szepcs és Sáros megye küldötteinek neve olvasható. — A kárpátalji oroszok egyesítésére való komoly törekvések egyébiránt, egyidejűek a Jesuita-rend betelepítésével az országban s talán nem csaló-!) Kazy. Hist. Reg. Hung. II. 114. 2) Basilovicsnál I. 86.