Századok – 1884

Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680

684 AZ KOíllI BEFOLYÁS dorn, ha azt mondom, hogy a Jesuita rend elterjedésével Európában, — miután ismert dolog, hogy az unió helyreállíttatván a Lengyelországban lakó oroszok közt a jesuiták működése folytán, ezek egyes kiválóbb unitus szerzeteseket s világi egyéneket küldtek be időnkint a magyarországi oroszok közé az unió hirdetése végett. Hogy a jesuiták Báthory Zsófia által Munkácsra és homonnai Drugeth György által Ungvárra telepítve fontosabb feladatuknak tartották az oroszokat az unióra vezetni, mintsem tulajdonképeni czéljukat, t. i, a protestánsok megtérítését — legjobban mutatja az a körülmény, hogy a jesuiták működése folytán hagyták el az orosz nép előbbkelői nem a schismát, de a keleti egyházat végképen úgy, hogy méltán mondhatta Bacsinszky püspök,1) hogy a jesuiták több kárt okoztak a kárpátalji oroszoknak minden tekintetben, mint a kálvinisták, — s hogy másrészt a protestánsok közt való térítésök eredményéről aligha olvashatunk valahol. A jesuiták ez irányban való működésök főteréül Munkácsot választották, miután ez volt a kárpátalji oroszok székvárosa, itt lakván püspökük. A Koriátovics által Munkács város északi részén s igy a Latorcza folyó jobb partján fekvő Csernek-hegyen alapított szt. Bazil-rendű zárda volt ugyanis lakhelye a nem egyesűit keleti püspöknek, ki a keleti egyház fegyelmének megfelelőleg vagy a szerzetesek közül választatott a papság képviselői által, vagy ha a választás világi papra esett, le kellett tennie a szerzetesi fogadalmat s a zárdába vonulnia. A keleti egyház ezen fegyelme egyrészt, másrészt pedig az ezen kor világi papságának tulajdonsága s azon körülmény, hogy a püspök összes jövedelmét az egyes templomoktól szedett 4 rhénes forint, ugy nevezett »cathedraticum« illeték s az egyes főpapi ténykedésekért, mint pl. papszentelés. bérma-olaj- és templomszentelésért járó illeték képezte csak, többnyire azt javalták, hogy szerzetes választassék püspökké, kinek már fogadalmánál fogva sem volt szüksége külfényre s az ez által kivánt nagy bevételekre. A jesuiták is tehát legelőször a munkácsi zárda lakóira vetették szemeiket s azokat igyekeztek megnyerni elveiknek, jól tudva, hogy a munkácsi, mint anya-zárda példáját követni fogják nem csak a többi, akkor még nagy számban fenálló zárdák, de maga az összes orosz nép is, melynek ragaszkodása s csaknem vaknak nevezhető bizalma a szerzetesek iránt mai napig is közmondásos. Hogy a jesuiták e működését korán, s talán reményökön felül korán siker koronázta, Taraszovics Bazil (1634—1648) püspök szomorú sorsa bizonyítja, kit részint közvetlenül, részint közvetve lengyelországi unitusok által annyira vittek, hogy ez, ámbár 1) Püspöki levéltárban levő kézirat,