Századok – 1884

Értekezések - ZSATKOVICS KÁLMÁN: Az egri befolyás és az ez ellen vívott harcz a munkácsi görög szertartású egyházmegye történelmében - I. közl. 680

682 AZ KOíllI BEFOLYÁS látszata azonban, csakhamar eltűnik, ha meggondoljuk, hogy egyrészt őseink már bejövetclök alkalmával Munkács és Ungvár környékén szláv nyelvű népet találtak, mely szláv nyelvű népnek elvándorlásáról vagy elűzetéséről semmi történelmi adat sem szól, s a mely szláv nyelvű nép alatt tehát csakis a jelenlegi kárpátalj i oroszok ősei érthetők, s hogy másrészt azon sokáig divott felfogás, mintha Koriatovics 40 ezer emberrel, sőt némelyek szerint ugyanannyi családdal jött volna be 1360 körűi a Nagy Lajostól podoliai örökségeért cserébe kapott munkács-makoviczai herczegségbe, most már csak mosolyra indíthat bennünket, tudva azt, hogy Koriatovics, ha 40 ezer embere lett volna, nem hagyta volna oda oly könnyen szülőföldjét s nem lett volna kényszerítve idegen földön keresni lakhelyet. De midőn azt állítom, hogy a bejövő magyarok már itt találták a jelenlegi kárpátalji oroszok őseit, korántsem szándékozom tagadni azon ismert történelmi tényeket, melyekből az tűnik ki, hogy a bejövő magyarok által itt talált kárpátalji oroszok ugy a magyarok bejövetelénél, mint pedig a későbbi századokban s főleg a Koriatovics belépésekor újabb meg újabb oroszországi bevándorlók által gyarapodtak, — miután csak is így magyarázható ki azon ismert körülmény, hogy ámbár a kárpátalji oroszok eredetileg csakis Bereg megyét és talán Ung és Ugocsa megyék széleit lakták, jelenleg e három megyén kivűl a lakosság jelentékeny s részben túlnyomó részét képezik Zemplén, Marmaros, Szatmár és Sáros megyéknek. A kárpátalji orosz nép a magyarok bejövetele alkalmával már a keleti egyház hívei közé tartozott s egyikét képezte bizonyára a pannóniai hét püspökségnek. A kárpátalji orosz nép ragaszkodása a keleti egyházhoz közmondásossá vált, miután őt ettől sem a nyugati egyház latinizáló propagandája, sem a protestantizmus erőszakos fellépése elszakítani nem bírta. Ha netalán ez általános állítással szemben egyes áttérési eseteket említenének, úgy ezek bizonyára csak a szabályt megerősítő kivételek lesznek. Á kárpátalji oroszok ragaszkodása a keleti egyházhoz legjobban onnét tűnik ki, hogy a nagy egyházszakadás alkalmával a kárpátalji oroszok is elszakadtak a nyugati egyháztól s ez elszakadásukban egész 1646-ig megmaradtak, holott jól tudjuk mindnyájan, mily gondot fordítottak s mily eszközökkel éltek királyaink közül többen, — kik közül elég legyen N. Lajost említenem, a római szék ellenségeinek megtörésére. Helyén találom itt jegyezni meg azt, hogy sokan abból, miszerint N. Lajos a kárpátalji oroszokat vallásuk miatt nem háborgatta, holott a szomszéd oláhoknak ép vallásuk miatt kellett elhagyni ősi lakhelyüket, — azt következtetik, hogy a kárpátalji oroszok egyességben éltek a római egyházzal egész a reformatioig s illetve a felkelések koráig, s csak ekkor szakadtak