Századok – 1884
Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662
EGY XVI-IK SZÁZADI CODEX. A kiváló tehetségű költő személyisége örökre rejtve marad előttünk ; ennek kikutatására nem nyújt semmi támpontot az elbeszélés reánk maradt szövege ; meg kell elégednünk azzal a sovány tudattal, hogy Semphte városában készítette gyönyörű művét, hol, a csak egy évvel előbb a szigetvári hős Zrínyi Miklós leányával egybekelt Thurzó Elek udvarába — és ezen a réven Sempthére is, mint Thurzó birtokra — elkerült végbeli horvát vitézek által ismerhette meg Bankó leánya történetét. VI. Az utolsó ének codexünlc 113—152. lapján van bejegyezve, ily czím alatt: »Aeneas kir alinalt Troia veszedelemkor almarul és minekutána az Korogok Troiat megvetik volna az o idestova, való nagi sok faradsag os huidosasérül égen sép história.« Nem egyéb e mű, mint Huszti Péter ismeretes Aeneis-e (Szabó Károly i. m. 185. 192. 542. sz. a.) Szövegünkben (a bártfai 1582-ki kiadást véve összehasonlítás alapjául) elmaradt a 97. első vers, úgy hogy itt a »Prima Pars« kezdete a bártfai kiadás 98-ik verse, eképen van átidomítva : Hogy már Görögök Troiat megli vetee vala lleteuetes romlás ott kezdetet vala, Estveli bor mindent elniomot ölt vala, Egyk kirali varban illieu almot lata. A többi versszakok, melyek kéziratunkban foglaltatnak, lényegileg — itt amott kevés, számba alig vehető eltéréssel, — egyeznek az említett kiadás szövegével. Codexiink az egész éneket teljesen nem tartalmazza, a második részből 13, a harmadikból 24, és a negyedikből 11 /2 versszak hiányzik, az ötödik rész pedig teljesen oda van. Érdekes kézíratunk ez énekre vonatkozólag annyiban, hogy be enged pillantani a Huszti Aeneis-enek népi hatására ; ugyanis a 97. kezdő versszak elhagyása azt tanúsítja, hogy az énekmondó és hallgató ízlése unalmasnak találta a hosszú száraz, semmi cselekvényt nem nyújtó bevezetést, és ott ragadta meg a tárgyat, hol a krónikái száraz nyelv mellett is az előadás az érdeklődést felkölteni képes vala. A codex belső tartalmának e hézagos ismertetése is, úgy vélem, elegendő arra, hogy kéziratunk a XVI. századbeli históriás énekeket illetőleg nem mindennapi kútforrásnak tekintessék. 45*
