Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

67Ô S2ÉLL FARKAS. De a nyelvészeti tanúlmányozást is megérdemli, a mire nézve az eddig elmondottakon felül csak azokra a hangtani sajátságokra figyelmeztetek, melyek codexünkben előfordulnak : p. o. sziena— széna, &ieí=két, Me<elkednek=kételkednek, harmat— harmad, viszontak— viszontag, in=é n, inekem= énnekem, 7ces=kis, kemin=kemény ; firfi— férfi , fiielem— félelem ; magath magát, aiandikoth=szándékot ; feienként= fejenként ; fajtalansághhúl— fajtalansághúl; makzatiat— magzatját, orszak—ország; közöl közel; kôsergetneie — kesergetnéj e, kCtOle —- kötele ; tergesz felterjeszti ; agan lia = ajánlj a ; ei<7feífe=ejtette ; íAi=ti ; rendhieli rendbeli, W2=viz stb. Sajátságai közé tartozik codexünknek az is, hogy az is-t többnyire es alakban a szóhoz összekapcsolva írja, p. o. iamborsagathes =jámborságát is; a pedig-et külömbféle alakban pedik, permik, penék, kedék használja. Külső alakját illetőleg, mint fentebb előadtam, codexiink 76. levélre terjed, melyet a könnyebb kezelés végett számokkal én láttam el. Az egyes énekek egy folytában vannak másolva, p. o. a Voltér és Griseldis históriájának utolsó versszaka a 27-ik lapon végződik, és nyomban utána kezdődik a Erancisko históriája ; kivételt csupán a Huszti »Aeneise« képez, mely — noha »A Bela királyról való es az Bankó leányárul szép história« végső sorai után volt volna még üres hely, másik levélen kezdődik. Ez az eltérés abban leli magyarázatát, hogy az Aeneis nemcsak külön kéz által, de nem is oly minőségű papírra íratott, mint a többi ének. Az 1— 112. lapon foglalt szövegnél két kéznek írását lehet megkülönböztetni, 1—24 és 29 — 112. lapot ugyanegy kéz írta, a közbeeső 25— 28 lapon más kézírás van, mely nemcsak a vonásokból ismerhető fel, hanem azért is, mert a verssorokat a 25. lap utolján, a 26. egész lapon és a 27. lap elején egész prózai alakban összeszorította, ellenben az 1—24. és 29—112. lapokon a kézírás igen gondos, mely a vers alakjait szabatosan kitűnteti. Ettől a kézírástól elüt a 113—152. lapon foglalt szöveg; tehát kézíratunk három különbféle kéz munkája. A papír mint érintém, kétféle, az 1—112. lap durvább és vízjegye száron álló háromlevelű lóhere, a többi lap vízjegye pedig szétterjesztett szárnyú koszorús kétfejű sas, közepén a 3 hegyből kiemelkedő kettős kereszttel. A vízjegy egyszerűbb volta tanúsítja, hogy az 1 — 112. lapok papírja régibb, mint a 113—-152. lapokéi ; és hogy régebben is írattak be ama lapok, a mellett szól az elütő ortographia. Kik, mikor írták össze codexünk énekeit? Arra nem nyerhetünk feleletet, mert a leírók egyetlen darabnál sem tettek semmi jegyzetet, Talán a végső lapokon lehetett erre vonatkozó feljegy-