Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

668 SZÉLI, FARKAS. Voltérndl : (a gondolatok tömör kifejezésére) Régi nagy nyájasság, szokott nagy serénység, Urához hallgatás, nagy szerelmetesség. Tclamonndl : Imádságot kezde, égre feltekinte, Urakat tekinte : szököllék a vízbe. stb. Még meglepőbbé teszik a két elbeszélő versnek hasonlatosságát a csaknem szóról szóra egyező eme kifejezések : Vultérnál : Nem messze hozzájuk egy kis falu vala, Egy néhány szegény nép kiben lakik vala. Telamonnál : Nem messze a várban szomszéd faluban, Egy néhány szegény nép lakik vala abban Volténál : Vagy szegény, vagy gazdag, kit én megkedvelek ; Miként asszontokat ugyan tiszteljétek. Telamonnál : Vagy szegény, vagy gazdag, kit én megkedvelek, Istennek engedek, csak aztat elveszek. Voltérnál : Ott V oltér akará, hogy levetkeztetnék, Aranyas ruhába ötet öltöztetnék. Telamonnál : Ölelve össze vadnak, egymástúl elvevék, Aranyas ruhába leányt öltözteték. Mikor Grizeldistől kis leányát elvitték, codexünk szerint: Szent keresztnek jegyét rávetette vala. Telamon, midőn utánna ugrott volna mátkájának: Szent keresztnek jegyét Xantusnak vizében Diomedes király háromszor rávette. Minthogy tehát a két verses munkában nemcsak egy közös alapvonás fedezhető fel, nemcsak a technikai keretben, de a nyelvezetben is hasonlóság felismerhető, egyes kifejezések pedig csaknem szóról szóra egyezők — az erkölcsi czélzat ugyanaz ; a vers forma is, középmetszetével, elég gyakran előfordúló közép ráütéseivel, erősen lüktető rythmusával, és a rímeknek elég jól csengésével, egyezik : ugyanazért hiszem, hogy a ktil- és belső szerkezetből merített ennyi hasonlóság nem lehet véletlen ; miből folyólag szabadjon abban a véleményben lennem, hogy Telamonnak Voltérhez való rokonsága sem véletlen, hanem közeli, s ezt is, mint amazt, ugyanegy kéz ültette át a mi földünkbe : az Istvánfi Pál keze.