Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

EGY XVI- IK SZÁZADI CODEX. 669 IV. A kézírat negyedik darabját Enyedi Györgynek ismeretes Gismunda és Giscardo históriája képezi; mely itt a 60—106. lapot tölti be, és » Jeles szép história az Tancredus kiralinak leaniarul Gismundarul es Diskvardusrul kiral Cancelariusarul, szerelem miatt mind a kettünek szorno halalokroh czimet visel. Eme czím teljesen egyezik a Monyorókeréken 1592-ben megjelent kiadás czimével (Szabó Károly Bégi magy. könyvtár 261. sz.) s hogy csakugyan ennek a kiadásnak másolata: arra látszik mutatni még az a körülmény is, hogy az 1582-ki kolozsvári kiadás latin czimet visel, a szeretetről szóló magyarázat az 1582-ki kiadásban szintén latin fejezettel vezettetik be, míg szövegünkben, következetesen a mű magyar czíméhez, az említett argumentum fejezete magyar, s ekként szól : Boccatiusnak hatodik könyvének részéből, Homerusbul és Didimusbul és egiebek irasukbul, kik Trója varosanak retenetes veszedelmerôl irtak rövid somaia, az szeretetnek rövid voltarul. Maga a próza szövege is eltérő az 1582-ki kiadásban a codexünk-adta szövegtől. Mindjárt a kezdetben mutatkozik ez eltérés ; az említett kiadás kezdi : Peleus kiralinac és Thetis aszszoninac stb. szövegünk ellenben : Egykor Peleus kiralinak stb. Lényeges eltérés az is, hogy az 1582-ki kiadás Athlas királyt emleget, mig codexünk e helyett Achilles királyról szól. A próza végéről az 1582-ki kiadásban elmaradt a szövegünkben előfordúló »értsd meg ezeket« mondat, mely által pedig az argumentum beszövésének igazolása és a versbeli előadásra való átmenetnek kerekdedsége veszít. Összehasonlítás végett adom az átmenetet képező sorokat, szövegünk szerint: Érts meg ezeket Hogy mindenût az Cupidon és Venuson az szerelmet kel érteni, mert az poganiok ezeket tartiak vala az szeretettnek Istennénck. A versbeli előadásban is fordúlnak elő eltérések, melyekre azonban szükségtelennek tartom bővebben kiterjeszkedni, minthogy az eddig előadottak által beigazoltnak vélem, hogy szövegünk az 1582-ki kiadásból nem vétethetett, a későbbi kiadások pedig az összehasonlításnál szóba sem jöhetnek, minthogy a többször említett prózai szöveget nem tartalmazzák.