Századok – 1884

Értekezések - SZÉLL FARKAS: Egy XVI. századi codex historiás énekei - II. közl. 662

EGY XVi-IK SZÁZADI CODEX. 67 S E közös vonás még másban is nyilvánúl. Yoltér azzal indokolja Grizeldistől való elválását, hogy »Paraszt nemzet rajtunk tehát uralkodik, És mi nemes házunk nekie lefekszik, Volte'r holta után, hogy udvarlanának, Az Jankulának sok unokájának. Telamon ekkép adja okát annak, a miért fia választásába nem egyezik : Nekem az nem tetszik, a király azt mondja, Hogy ilyen felségbül kiöltöznénk, mondja, Hogy szegény nemzetre jutna fiam dolga. Voltérnál ám csak felvett ürügy a leánynál? »paraszt nemzetből« való származása, de ott is, Telamonnál is ez a kifogás tekinthető a vers góczpontjáúl. A drámai hatás ngyanazonos rugója, egyszersmind ugyanazon hatás utáni törekvést jelenti úgy Voltérnál, mint Telamonnál, és aligha csalódunk, ha nem tartjuk eme hatás utáni törekvést, véletlennek, hanem azt hisszük, hogy mindkét mű, tekintettel a XVI. század első felében való helyzetre, midőn éppen nagyobb szükség volt mint valaha, balzsamot csepegtetni úgy a nemesség, mint a »paraszt nemzet« sebeire : öntudatosan választatott az idegen kútfőkből akként, hogy ne csak mulatságúl, de vigasztalásul is szolgáljon : »Szömély válogatást nem néz az úristen.« A két vers közötti hasonlatosságot még növeli a versnek külformában, rytlimusban, közép rímekben egyező alakja, és a Telemonnál is szintén felismerhető az a sajátság, mely Voltér költőjénél az elterülő gondolatoknak kevés helyre való beszóritásában egyéni tulajdonná magasúlt. Ezt hadd bizonyítsák a példák : Voltérnál : (rythmus és közép rímre) Hamar eljutának, mert közel valának, Étkeket fogának, nagy vígan lakának, Ebéd után estig ök mind tánczolának, Minden mulatságban vigan megállának. Telamonnál : Szóla ó' atyjának, Telamon királynak. Másutt : Elölök kimene, zászlókat lobogtata, Haddal elindúla, király hon marada, De fiának dolgát annyira nem tudta,