Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - II. közl. 643

ÉS IRODALMA. 661 tesz tanúságot s e sorok írója kedves kötelességének tekintené azok alapján ezen árúlási históriát kritika alá venni, ha a hadi levéltár kiadványa maga el nem végezné később e feladatot. Azt mondja ugyanis hogy magától értetődik, mikép ily hosszú vonalon szétosztott 6000 emberből sehol sem lehetett annyi, hogy képes legyen az ellenséget az átkelésben gátolni, kivált ha a helyi viszonyokkal ismerősök megmutatták az alkalmas gázlókat. »Ily helyzetben komoly ellenállásnak a legkevesebb kilátása sem lett volna eredményre, csak arra szolgálhatott, hogy a vidéket minden haszon nélkül az egészre, a barbár ellenség dühének kitegye. Batthyányi A. és Draskovics grófok úgy vélték, hogy nem tehetnek egyebet, mint letenni a hűségesküt Theökölynek s le is tették. Gróf Batthyányi különben Herberstein altábornagyot írásban tudósította, >hogy Theököly védelme és protectiója alá adta magát.« 0 és Draskovics Moll ezred-auditorral is értekeztek, minek alapján gróf Trautmansdorf, a két grófnak ő felsége iránt tanúsított hűségéről és devo ti ójáról jelentést tett.« Ezek minden további magyarázatot fölöslegessé tesznek. Ha maguk a császáriak a háború idején is elismerték, hogy nem árúlás ez, hanem kényszerűség, akkor nekünk itt semmi teendőnk nincs. Miután a dunántúli magyarok fejei is meghódoltak Theökölynek, a ki már eddig is jóformán egész a Dunáig bírta az országot és Schultz visszahívásával a balpartnak teljesen urává lőn, egész Magyarország elveszett Lipótra nézve. A városok siettek Theököly-féle őrségeket befogadni (hasonlót tett az osztrákok közül Lajta-Bruck), az urak hűséget esküdni, hogy a végső pusztúlást elkerüljék. Esterházy nádornak, a szent korona elszállítása után, nem maradt egyéb teendője, mint külföldre menni, »hogy a nádori méltóság csúfjára Theököly kezébe ne essék.« !) Mitteilungen 76., 77. Szalay József. 44*