Századok – 1884
Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - II. közl. 643
ÉS IRODALMA. 651 ügyi törvények, — melyek minden méltánytalanságuk mellett is némi modus vivendit képezhettek, a protestánsok lefegyverzésére voltak hívatva. De hogy mily kevéssé voltak a bécsi hatalmasok őszinték e tekintetben, azt az tanúsítja, hogy mihelyt látták, hogy Theököly s vele a protestáns faj nagy része folytatni szándékozik a harczot, a vallásügyi törvényeket azonnal kezdték semmibe venni. A részletes viszonyok rendezésével megbízott királyi biztosok a törvénynyel egészen ellenkező szellemben működtek, kirakván a protestánsokat a hivatalukból.1) De ha ezt talán csak a rosz kormányzatnak tulajdoníthatjuk is, lehetetlen magát Lipótot, Klopp szerint a vallásszabadság megalapítóját Európában2 ), nem tennünk felelőssé azért, hogy már 1682. június 14-ikén azon örömhírrel kedveskedett Kollonics Széchenyi Györgynek, hogy ő felsége elhatározta a vallásügyi viszonyokat az 1681-iki országgyűlés előtti állapotba visszahelyezni s így a soproni országgyűlés o tárgyú végzéseit megsemmisíteni.3) Magyarország legalább egyik pártja lefegyverezésén kívül a bécsi udvar a török tartományt is meg akarta nyerni a békének, illetőleg meghosszabbításának. E végből Caprara 1682. elején Sztambulba küldetett alkudozások megkezdésére. Még területi engedményekre is készek voltak, abból a nézetből indúlva ki : mi jelentősége van egy-két magyar megye birtokának a római császári méltósággal szemben, melyet XIY. Lajos veszélyeztet? II. Az levén a bécsi kormány törekvése, hogy a franczia király ellen visel háborút, a törökkel pedig kiegyezik : emberi gyarlóságból azt is képzelte, hogy ezt kiviheti. Ezen nézetben volt akkor is, mikor már igen sok oka volt arra, hogy lássa, milcép a törökök határozottan el vannak szánva a föllépésre. Elmondhatni, hogy az 1682. elejétől nyilvánvaló volt. Caprara, a ki ekkor útazott Sztambulba a béke meghosszabbítása érdekében, egész útja alatt nem látott egyebet hadikészülődésnél. S ha ez nem volt elég a meggyőzésre, az a viselet, a melyet iránta Konstantinápolyban Renner 61. 2) Id. m. 87., 88. 8) Renner 63.
