Századok – 1884

Értekezések - Dr. SZALAY JÓZSEF: Az 1863-iki hadviselés és irodalma - II. közl. 643

ÉS IRODALMA. 639 hoz, mint előbbi uralkodóihoz, nem tekintvén azt egyébnek, mint oly rossznak, a melytől nem bír szabadúlni.1

) Legmérsékeltebb volt e kormány a harminczéves háború idejében, azután újra kezdte az elnyomást s midőn a vasvári békét követett főúri összeesküvés elfőj tátott, teljesen alkotmányellenessé lőn. Azt tartották Bécsben, hogy most már Magyarországnak is ép úgy megsemmisíthetik egyéniségét, mint a hogy II. Ferdinánd alatt Csehországéval tették. Ez a politika hozta magával a bujdosók fölkelését. Eleinte ezek sehol sem találtak támogatásra, a mi leginkább mutatja, mennyire nincs igaza Kloppnak, midőn az egész mozgalmat franczia és török bujtogatásnak tulajdonítja. Hanem igenis, mikor kitűnt, hogy a bujdosók harcza tízszer leverve, tizenegyedszer is újra kezdődik, mert a nép elkeseredése fenntartja minden Ivobbok és Sporckok ellenében, akkor jutott a franczia politikának eszébe, azt is bevenni működése körébe. Határozattá lett e mozgalomnak Lengyelországon keresztül való segítése, melynek ügyében már 1675-ben egyezség jött létre a francziák és magyar felkelők között. A franczia udvar másik törekvése volt Lengyelország útján keresztül vinni, hogy a török Lipót országait megtámadja. Ez már nehezebb dolog volt, az akkori fölfogás szerint, mint a szabadságért harczoló keresztyén magyar fölkelőkkel való szövetkezés. A török nem tartozott az európai államok családjába, vele szövetkezni nem lehetett csak úgy egyszerűen. Egész Európa — katholikusok úgy, mint protestánsok — közös ellenségnek tekintette s a vele együtt harczoló állam nem számíthatott arra, hogy szomszédai tényleg segítsék, biztos lehetett arról, hogy győzelmét úgy mint bukását az egész nyugoti keresztyénség magáénak tekinti. De nemcsak a szomszéd államok közvéleményétől kellett ily esetben tartani, minden a törökkel szövetkezni akaró kormánynak ') Sajátságos, liogy a velenczei követek, bár itt-ott utalnak a magyar ds német nemzetek közti nagy gyűlöletre, meg se igen látnak — köztársasági létükre — a magyar mozgalmakban egyebet, mint irtózást a rendezett kornjánytól. Alkotmányunk s nemzeti létünk védelmét nem veszik észre. Ez is mutatja, hogy az ö Ítéleteikre is nagyon reá fér a kritika, kivált lia olyanokról szóluak, a kik az ö szövetségeseiknek ellenségei.